Vásárhelyi kezek teszik szebbé a zsinagógát
A szegedi zsinagóga feldúlt udvarral, felállványozott mivoltában is gyönyörű, és hamarosan újra teljes fényében ragyoghat. 2016 augusztusában kezdődtek meg a felújítási munkálatok. A külső rekonstrukció részeként a kupolát, a tornyokat, a tetőszerkezetet, a külső homlokzatot, az ereszcsatornákat és annak vízelvezetését állítják helyre. Illetve a tervek között szerepel egy belső rekonstrukció is. Mindebben vásárhelyiek is tevékenyen részt vesznek.
Pálfi Lajos, Csurár Tibor, Bánfi László Norbert, Jankovics Zsolt
Mint macska a forró bádogtetőn, úgy mozogtak a több mint 50 méter magasban a mesterek – név szerint Pálfi Lajos, Jankovics Zsolt, Bánfi László Norbert, Csurár Tibor -, amikor szombaton reggel munkavégzés közben meglestük őket. A csapatot kiegészíti még Pálfi Róbert (aki az interjú és a képes tudósítás alatt nem tudott jelen lenni), illetve nyáron besegít még Lajos és Norbi fia is, Bánfi Milán és Pálfi Lali. Egy családként végzik tehát a munkát, és sokuk esetében – ahogy a fenti sorokból is kiderül – tényleges rokoni kapcsolatról beszélhetünk. A szakma csínját-bínját is a legtöbben az idősebb generáció tagjaitól tanulták meg, nem az iskolapadban, bár mindegyiküknek van végzettsége. A fiatalabbakat is tanítgatják, és ahogy Lajos fogalmazott, Milánnak és Lalinak is rááll a keze erre.
„Azt szoktam mondani, hogy ha benne van a kezedben, akkor megy a szakma, ha nincs, akkor ezt nem lehet megtanulni. Nem is csinálják ezt sokan az országban. Érzék kell hozzá, mint a grafikához. Sok szempontból ez inkább művészet, mint iparos munka” – fogalmazott Lajos. A családjukban minden bizonnyal megvan sokakban ez az érzék, hiszen Pálfiéknál Lali a negyedik generáció tagja, aki ezt a szakmát űzi.
Pálfi Lajos nagyapja és apja is bádogos volt, és végül ő maga is kitanulta ezt a mesterséget. „Én férfiszabónak tanultam, mivel apám azt akarta, olyan szakmát válasszak, ahol nyáron hidegben, télen melegben lehetek. Majd nagybátyámnál, Pálfi Mihálynál, aki bádogos díszmunkákat, főleg madarakat csinált, láttam azt, milyen szép is ez. Ezután kerestem azokat a lehetőségeket, amelyekben én is kipróbálhatom magam. Így volt például Hódmezővásárhelyen az Ortodox Templom, az Andrássyn egy homlokzati munka, Székesfehérváron egy református templom, Szegeden a Vízmű épülete. Most pedig jött a szegedi zsinagóga.”
A puszta funkció – tehát a természeti erőktől való védelem – mellett az esztétikum is nagyon nagy szerepet kap ebben a munkában, így a zsinagóga épületén is. Ebben az esetben nagyon pontos szabályrendszer szerint kell dolgozniuk, hiszen megvan, milyen elemeket lehet használni. Főleg a növényi minták, az ívek és egyéb aprólékos formák jellemzik ezt a stílust, amit Pálfiéknak is el kellett sajátítaniuk. „Mi egyrészt rekonstruáltuk az elemeket, másrészt próbáltunk a mostani technikával még jobb minőséget előhozni. Sok helyen korcoltunk, nem forrasztgattunk, szebb vonalvezetést csináltunk, viszont a fő motívumokat kötelező volt tartani” – mesélte Lajos, aki hozzátette, ahhoz, hogy egy-egy elem elkészülhessen és a megfelelő helyre kerülhessen, három szakma tudását kell alkalmazniuk. Először gipszmintázni kell az íveket, a bonyolult mintákat. Ebből csinálni kell pozitív, illetve negatív mintát is. Az otthoni műhelyben ezt kiöntik fémből, amiből lesz egy pozitív, negatív présforma. Majd az íveket kipréselik, rétegelt fából összeragasztanak egy tuskót (mint egy torta, úgy néz ki), és fémesztergával behúzzák a mintát. Ezután jön egy újabb szakma, a fémnyomás: miközben forog a fasablon, egy pálcával rá kell húzni a lemezt.
Tavaly szeptembere óta dolgoznak mindezen a fiúk, ami azt jelenti, hogy 8500-9000 óra munkájuk van benne. Összesen eddig 6 és fél tonna anyagot húztak fel (100 kilogramm bádog, 20 négyzetméternek felel meg). Körülbelül 9 órakor látnak neki minden nap a munkának, és este 9-ig fent vannak. Télen pedig 8-9 körül kezdődtek a műhelymunkák, amelyek akár éjfélig is eltarthattak. Ahogy Lajos mesélte, az utóbbi napok rekkenő hősége nem jelentett komolyabb problémát, hiszen a magasban mindig fúj a szél. Inkább az utóbbinak a megerősödése okozhat kellemetlenséget. „Tegnap például olyan erős volt a szél, hogy amiket felvittünk oszlopfőket ki kellett kötni, le kellett súlyozni, el ne vigye a szél. Szerintem volt 120km/h-s szélerősség fent.”
A kupolával hétfőn szeretnének végezni. Utána pedig a nyolc fiatoronnyal kezdenek foglalkozni.
A következő munkája a csapatnak Hódmezővásárhelyen lesz, a Városháza felújításában lehet majd megfigyelni tehetségüket. Azonban Pálfi Lajosnak van egy nagy álma, mégpedig a budapesti Operaház rekonstrukciójában való részvétel. „Az egy olyan referenciamunka lenne, amivel beírnánk örökre a nevünket ebbe a szakmába.”
ÉR.
