Az emberben megszülető tanya

„A tanya előbb az emberben születik meg, csak azután emelkedik ki a valóságban a föld rögei közül.” – írja Szenti Tibor író, néprajzkutató A tanya című művében.

Gálné Horváth Ildikó

Talán Gálné Horváth Ildikóban is valahogy így születhetett meg a gondolat, hogy doktori disszertációjának témájául a tanyát, azon belül is a Hódmezővásárhely környéki tanyákat választja. „Gyerekkoromban töltöttem rövidebb-hosszabb időt tanyán. Édesanyám tanyán született, bár nem itt, Hódmezővásárhelyen, hanem Szeged környékén, pontosabban Kiskundorozsmán. Amikor eldöntöttem, hogy kutatómunkába kezdek, egyértelmű volt, hogy Hódmezővásárhelyhez fog kötődni, hiszen több mint 20 éve élek és tanítok a városban. Mindig is érdekelt, hogy azon tanítványaim számára, akik tanyán laknak, mi az, ami vonzó, érdekes ebben az életmódban” – szólt a kezdetekről a könyv szerzője.

A Hódmezővásárhely környéki tanyák és tanyaközpontok a tér és az idő összefüggésében

A disszertáció – amit egy kicsit átdolgozott formában vehet a kezébe most az olvasó – a Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolájában készült, azaz Gálné Horváth Ildikó a földrajzos szemén keresztül vizsgáltak a tanyák kérdéskörét. A kutatás során a szerző végigjárta a tanyavilágot, és kérdőíves formában tárult fel előtte az élet apró, papírra vethető és azon túli szegmensei. A 156 kitöltött kérdőív alapján elmondható, hogy a kitöltők közel 80%-a legalább 10 éve tanyán él. A tanyák döntő többsége, 91%-a saját tulajdonú, nem bérlemény. De például arra is választ kapott, hogy mi a legvonzóbb a tanyasi létben: „A szabadság. A kihívásokkal való szembenézés, megküzdés. Volt egy nagyon helyes hölgy, egy tanyai lakos, aki elmondta, külön élmény az, amikor megold egy helyzetet, amit elsőre talán úgy tűnt, nem fog tudni.”

Hódmezővásárhelyre a szórt tanyák jellemzőek, szemben például a Békés megyeikkel, hiszen ott tanyautcák vannak. Itt a szántóföldi termesztés és az állattenyésztés jellemzi a tanyákat. Nem csak a mindennapok nehézségeivel kell, kellett szembenéznie a tanyákon élőknek. A kommunista rendszer képviselői mindent megtettek azért, hogy szó szerint a földdel tegyék egyenlővé. Hódmezővásárhelyen 1950-ig közel hétezer tanyaszámot osztottak ki. A Földhivatal fölmérése szerint ma jó ha négyszáz olyan tanya maradt, amelyik nem rom, üdülő vagy hobby-tanya, hanem változatlanul részt vesz a mezőgazdasági termelésben.

Árva László, Gálné Horváth Ildikó és Szenti Tibor

Kérdésként felmerülhet bennünk, milyen jövője van a tanyáknak. Gálné Horváth Ildikó így fogalmazta meg ezzel kapcsolat. „A 21. század elvárásainak meg kell tudni felelniük. Vannak olyan tanyák, amelyeknek van esélyük, és máris megfelelnek. Másoknak a sorsa kérdéses.” Vagy ahogy a kötetben megfogalmazza a szerző: „Napjainkban az alföldi tanyák éppúgy fontos szerepet töltenek be a vidéki térben, mint a török hódoltságot követő időszakban kialakult szállások. Bár társadalmi-gazdasági szerepük gyökeresen átalakult, egészen addig lesz jövője a tanyáknak, míg az embereknek igénye, lehetősége vagy kényszere van arra, hogy mezőgazdasággal foglalkozzanak. […]A külterületi lakosok városhoz kötődése továbbra is fennmaradt. Hódmezővásárhely belterületéről az utóbbi 10 évben többen költöztek tanyákra, önként vagy kényszerből. […] A telekommunikációs eszközök terjedése, a közlekedés fejlődése, a városias elemek biztosítása, a korszerű infrastruktúra kiépítése képes egymáshoz közelebb hozni a várost és külterületét, amely vonzóvá teheti a 21. század nemzedéke számára ezt az életformát.”

Gálné Horváth Ildikóval Szenti Tibor író néprajzkutató és Árva László, a Németh László Gimnázium, Általános iskola igazgatója beszélgetett. A rendezvényen közreműködtek a Németh László Gimnázium tanulói, Füzesi Anikó és Bíró Ivett.

ÉR.