Kincset rejtő múzeumi éj

Szent Iván éjszakája június 24-re esik. Ehhez az ünnephez rengeteg régi babona, szokás társul. Ezek szolgáltatták az idei Múzeumok Éjszakájának alapkoncepcióját Hódmezővásárhelyen.

A Tornyai János Múzeumban, az Alföldi Galériában, a Református Ótemplomban, az Emlékpontban és a Zsinagógában rengeteg izgalmas, érdekes esemény várta az érdeklődőket, amelyek között akadt rendhagyó tárlatvezetés, kézműves foglalkozás és előadás is. Az igazi attrakció azonban az egész estet, az összes helyszínt átfogó kincskereső játék.

Lucza Vígh Erna

Mind az öt helyszínen próbákat kellett kiállnia a vállalkozó kedvűeknek. Rengetegen éltek ezzel a lehetőséggel, népszerű volt a tallérgyűjtés – értékelt Lucza Vígh Erna, a Tornyai János Múzeum múzeumpedagógusa, aki hozzátette azt is, hogy annyira jól sikerült ez az akciójuk, hogy akár hagyomány is lehet belőle.

Terendi Viktória, a Tornyai János Múzeum néprajzkutatója Szent Iván éjjelével kapcsolatban elmondta, június 24. napja a nyári napfordulóhoz közel van, a pogány vallások mindegyikében a nyári és a téli napfordulónak is fontos szerepe volt, ünnepként tartották számon, különböző szokások, többek között örömtüzek tartása volt a jellemző. Ez utóbbi a jelenkorba is átöröklődött. A Krisztus utáni időben, a kereszténység terjedésével egyre több pogány hagyomány kapott új tartalmat, köztük Szent Iván éj is, amely most már Keresztelő Szent János születésnapjaként tartható számon. Jeles nap, mert nagyon kevés szent van, akinek a születésnapja a jeles ünnepük, nem a haláluk.

Terendi Viktória

„Szent Iván éjjele a párválasztáshoz kapcsolódott, a tűz mágikus szereppel bírt, tisztító, és rontáselhárító szerepet társítottak hozzá. A fiatalok jellegzetes ünnepe volt, a lányok és legények összegyűjtötték a tűzre való faanyagot, négyzet alakú tűzrakást kellett készítsenek, mikor kellően leégett, akkor átugrották a tűzrakásokat, ilyenkor a többiek párválasztó dalokat énekeltek. Ez a szertartás színvallása is volt a szerelmespároknak a közösség előtt. Különböző mágikus dolgokat kötöttek ehhez a naphoz, ez az éjjel a legrövidebb éjszaka, és ez  mindig különlegességgel bírt. A kutakhoz is vittek a tűzből, amit ekkor gyújtottak, azért, hogy a kígyók és a sárkányok mérgét elűzzék, gyógyfüveket és gyümölcsöket dobtak bele. A gyógyfüvek az egészségmegőrzést szolgálták, a  gyümölcsöket azok az anyák dobták a tűzbe, akiknek volt elhunyt kisbabájuk. Utóbbit azért tették,hogy a menyben az ő gyerekük is ebből a csemegéből részesülhessen” – fejtette ki a néprajzkutató.

Szent Iván éjjeléből a kincskeresés hagyományát ültette át a Tornyai János Múzeum programkínálatába, amellyel kapcsolatban Terendi Viktória kiemelte, ennek hagyománya a kereszténység előtti időbe benyúló szokáselem. A hagyomány szerint, aki ezen az éjszakán elindul kincset keresni, van esélye hogy meg is találja azt. Azonban, ahol elásták a kincset, ott mágikus erejű páfrány nő, ami olyan illatot áraszt, amitől mély álomba szenderülünk. A kincskeresés alatt megismerhetjük, hogy Magyarországon a mágikus hagyományok mennyire gazdagok, sok olyan lény szerepel a mi kultúránkban, amely a most divatos fantasy világához kapcsolódnak.

Így indult a kincsvadászat a számunkra

Mi (Ács Helga és Égető Réka) sem voltunk restek, végigjártuk a helyszíneket, minden egyes próbát kiállítunk. A Tornyai János Múzeumban kezdésként elkészíthette mindenki saját erszényét, hogy abba gyűjtse a helyes megfejtésekért járó arany-, ezüst- és bronzszínű tallérokat. Ezen a helyszínen ablakszámolás, érmekeresés, sárkányokkal való küzdelem és a Zsákos Ember legyőzése várt ránk.

Szögi Gergő és szülei

Kincskeresőtársunk akadt bőven, ahogy az már fentebb kiderült. Köztük például Szögi Gergővel, aki szüleivel vett részt a tallérgyűjtésben. A Zsákos Ember feladványát oldotta meg először: egy zsákba benyúlva ki kellett tapogatni egy tárgyat (mángorló), és meg kellett mondani, mire használták.

Gergő is készített erszényt, és természetesen minden egyes helyszínt meglátogatott, hogy miért: „Jó mókának tűnt!” – vélte Gergő. És igaza is volt.

Sonkoly Tibor tárlatvezetése az Alföldi Galériában

Utunkat folytatva eljutottunk az Alföldi Galériába, ahol – többek között – Sonkoly Tibor festőművész tartott tárlatvezetést a Csikós András emlékkiállításban, de a feladvány a Fotószimpózium tárlatához kapcsolódott. A Patina című kiállításban azt kellett kitalálni, a tárlat címéből, ha kivesszük a „p”-t, milyen női keresztnevet alkothatunk.

Megmászhatták és mi is megmásztuk a Református Ótemplom tornyát, hogy tekintetünket a sörfesztiválozó tömegre vethessük, illetve találkozzunk a Mumussal (hozzá kapcsolódott ugyanis az itteni próba).

A Sörfeszt egy szeglete a Református Ótemplomból szemlélve

Az Emlékpontban egy kis matek és Iván várta a látogatókat, míg a Zsinagógában inkább a gasztronómia került előtérbe. Mazeszgombóc és flódni várta a vendégeket, de ültethettünk köményt, hallhattunk előadást a hagyományos női szerepekről és az is kiderült, milyen illata van a fekete nadálytőnek.

Dr. Miklós Péter

„Nagyon sokat beszélünk arról, hogyan haltak meg a zsidók 1944-ben Európa szerte, 6 millióan, Hódmezővásárhelyen közel 500-an, arról azonban jóval kevesebbet hallunk, hogyan éltek a zsidók Vásárhelyen, Magyarországon, a többségi társadalom részeként. A város részeként élt a városi zsidóság. A mai éjszakán ismeretterjesztő előadások során ismerkedhettek meg a részt vevők a zsidó női szerepekkel, zsidó ünnepekkel, amelyek során valódi diskurzus alakult ki, sok kérdés volt, mintegy 100-120 fő érdeklődött az előadások iránt. Emellett a zsidó gasztronómia is előtérbe került ma este, Maceszgombócot és flódnit kóstolhattunk, illetve a zsidóság zenei hagyományai is megjelentek, valamint egy alkalmi kiállítás is, a zsidó bibliában található növényekkel, fűszernövényekkel, a mirhától a kaporig ismerkedhetünk meg” – mondta dr. Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője.

Akik teljesítették a kilenc próbát, ajándékot kaptak egy malomjáték formájában, de bizonyára sokan távoztak teli élményekkel, új információkkal. Mi mindenképpen!

ÉR., Ács Helga

Fotók: ÉR., Ács Helga