Az olvasás nyomozás és felfedezés

Cserjés Katalin és Simon Ferenc

A szerzővel, illetve szerkesztővel Simon Ferenc, a Bethlen Gábor Református Gimnázium tanára beszélgetett a 88. Ünnepi Könyvhét és 16. Gyermekkönyv Napok záró eseményeként. Az apropót ugyan a két könyv megjelenése adta, az eszmecsere során azonban hol nagyon erőteljesen ráfókuszáltak egy-egy pontra, hol pedig általánosabb, globálisabb problémákat vitatott meg az irodalom két szakavatott tudója, illetve szeretője.

Ez utóbbi érződött leginkább a beszélgetés során: Cserjés Katalin és a kérdező, Simon Ferenc számára az irodalom szenvedély, az olvasás nem puszta hobbi, hanem – ahogy a könyvbemutatón el is hangzott – nyomozás és felfedezés. A szoros, műértő szövegmunka fontossága központi eleme volt a keddi rendezvénynek. Ezeknek az irodalmi mélyfúrásoknak az eredményei Cserjés Katalin tanulmányai is, amelyekkel most az Álló Csillagok – Egy gondolkodás (koncentrikus) körei címűt teljesen megtöltötte. A cím magyarázatául annyit, hogy ha valaki sokat olvas, sokat gondolkodik, néz képeket, akkor vissza-visszatérnek bizonyos gondolatelemek, gondolati sémák, ún. álló csillagok. Ilyen például Cserjés Katalin életében Madách Imre vagy Hajnóczy Péter is. Mindkettő külön részt kapott a kötetben. Az ember tragédiája kapcsán olyan írásokat olvashatunk, amelyek foglalkoznak például az Űr-színnel, a bábjátékos epizóddal, illetve Ádám karakterével többféle megvilágításban.

Hajnóczy Péter íróval kapcsolatban Cserjés Katalin így fogalmazott: „Véleményem szerint az utóbbi időszak egyik legjelentősebb írója. Egy ösztönös valaki, aki egy picinyke életművet hagyott ránk.” Ez utóbbinak oka, hogy 39 éves korában hunyt el Hajnóczy, de ebből a picinyke életműből is kirajzolódik egy zseniális elme, akinek tanulmányozása során nagyon sok mélységre bukkanhat a figyelmes olvasó. Az írónak külön kötetet is szentelt Cserjés Katalin: szerkesztőként és szerzőként is részt vett a most bemutatott Hajnóczy a könyvtárban című könyv létrehozásában. Ez Hajnóczy jelöletlen szövegátvételeivel (azaz intertextusaival) foglalkozik, pontosabban azzal, hogyan olvas Hajnóczy, hogyan jelennek meg a saját szövegeiben az általa olvasott művek.

##audio:4213##

A köteteken túl rengeteg más témát érintett Cserjés Katalin és Simon Ferenc, amelyeknek visszatérő eleme volt, hogy szorosan, lassan érdemes olvasni, hiszen így tárulnak fel a puszta jelentésen túl egy mű különböző rétegei. Mivel Cserjés Katalin egy ideje a Modern Irodalom Tanszéken is sokat foglalkozik az irodalom határterületeivel, kapcsolatával más művészeti ágakkal, így kitértek a szó és a kép viszonyára is. Tették ezt már csak azért is, mivel Hajnóczynál is számos példa van arra, hogy próbál kitörni a szavak világából, olyan elemeket becsempészve az irodalmi művekbe, amelyek alapvetően képiek (ilyen például a lebegő orgonagyökér).

Cserjés Katalin a további terveiről is beszélt. A következő évben El Kazovszkij képzőművész (ő is egy folyvást visszatérő csillaga Cserjés Katalinnak) halálának 10. évfordulója lesz, és ennek apropóján szeretne szervezni egy szimpóziumot Kecskeméten. Illetve a tervek között szerepel egy diákok számára hirdetett Hajnóczy-workshop is. Valamint az általa vezetett ArtPagony Művészettörténeti Önképzőkör kéznyomát őrző tanulmányt is szeretne még írni, amelynek témája a manierizmus lenne.

ÉR.