Versekbe álmodott lélek-képek
Rögtön a borítót szemlélve, a lelkes olvasó egy furcsaságra lehet figyelmes. Szerzőnk elhagyta asszonyi nevét, és a rövid, egyszerű „Rácz Éva” művésznevet szánta első kötetére. Ez ne tévesszen meg senkit, pusztán praktikus okai vannak, illetve az, hogy így lánykori nevét is továbbörökítheti.
A kötet címe árulkodik a személyes hangvételről, Rácz Éva lelkének rezdülései tárulnak most fel az olvasó előtt, mindezt nagyon erős vizuális elemekkel gazdagítva, képekben megalkotva. Bár első kötetes szerzőről van szó, a könyvben nagyon kiforrott alkotások sorakoznak, amelyek ívesek, kerekek, semmi szögletesség nincs bennük. Emellett Rácz Éva versei ritmusosak, és visszanyúlnak a klasszikus versformákhoz. Hiszen a költői mintaképek is közülük kerülnek ki: Arany János, Radnóti Miklós, Váci Mihály, Illyés Gyula, Simon István verseire emlékszik vissza Rácz Éva legszívesebben.
Ugyanakkor a kortársak is hatottak rá, akik között barátok is akadnak: Diószegi Szabó Pál, aki a hétfői kötetbemutatón beszélgetőtársa is volt a főszereplőnek, illetve Arany-Tóth Katalin, aki pedig az esten tolmácsolta a költeményeket. Valamint Pákozdy Ferenc költő nevét kell még megemlíteni, hiszen az ő egyik irodalmi estje volt a katalizátor abban, hogy Rácz Évából kitörjenek a versek. Hiszen azok 2014 őszétől fogva csak úgy jöttek – mint egy csoda lettek az életének részesei.
Diószegi Szabó Pál és Rácz Éva
Bajnócziné Rácz Évát sokan történelemtanárként, vers- és prózamondóként ismerik, illetve sajátgyártású tűzzománc ékszereivel is belopta már sokak szívébe magát. Az irodalom szeretete mindig is megvolt, az ékszerkészítés során pedig kreativitása mutatkozott meg. Rácz Éva azt is elárulta, ki mindenkinek köszönhető a kötet létrejötte:
##audio:4206##
Hogy lesz-e folytatás? „Ha az ihlet megmarad, és úgy érzem, hogy kell írni, és íródik a vers, és én leszek a toll a végén, akkor lesz” – fogalmazott Rácz Éva, aki azoknak, akik azon gondolkodnak, merjenek-e verset írni, a következőt tanácsolta. „Egyetlen egy életünk van. Ne tartsák bent! Sokáig én is úgy gondoltam, hogy ezeket a verseket csak egy-két barátnak és az asztalfióknak írom. De aminek meg kell születnie, annak úgy kell lennie. Soha nincs késő!”
A kötetbemutatón Rácz Éván kívül verset mondott Arany-Tóth Katalin költő, Bajnóczi Éva (a szerző lánya), Soós Adél és Rácz Attila versmondó, míg zongorán a Péczely Attila Alapfokú Művészeti Iskola növendéke, Bozó Tamás játszott (felkészítő tanára: Bereczki Marianna).
ÉR.
Ízelítőül a kötetindító vers:
Az Olvasóhoz
Papiros a vásznam,
és pennám az ecset,
ringató versekbe
álmodok képeket.
Szavaimban színek,
tarka pillanatok;
lelkem mélyén bújó
finom árnyalatok.
Életre kelt rímek –
lüktetésük játék;
írásjeleimben,
szóközökben árnyék.
Ritmusaim fények,
dallamíven lépek,
hangulataikkal
szívedig elérek.
Érzéseimből szőtt
lélekhang-térképek
vörös színeikkel
elmédbe beégnek.
