Az emlékezésből kisarjadó érték

A huszonhatodik a sorban a most bemutatott Vásárhelyi Látóhatár. A Németh László Városi Könyvtárban igazi ünnepre gyűltek össze a vendégek. Nemcsak azért, mert a 88. Ünnepi Könyvhét rendezvénysorozatán belül valósult meg a bemutató, hanem azért is, mert az írott szó megjelenése felemelő pillanat. A nyomtatott szövegnek különös hangulata, ereje van. Így volt ez a reformáció idején, amelynek 500. évfordulóját ünnepeljük, és épp ezért a legújabb Látóhatárban is helyet kapott. Sőt, Bán Csaba írása a kiadvány élén szerepel. Ezt csupa érdekes történet, megrendítő sors, példaértékű életút követ olyan emberek tollából, akik egy-egy téma szakavatott ismerői.

Benák Katalin

A válogatás folyamata nagyon nehéz – taglalja Benák Katalin, a Vásárhelyi Látóhatár főszerkesztője, és rögtön meg is fogalmazza, a sokszínű kiadvány szövegeit mi kovácsolja egységbe. „Az emlékezés. Emellett az, hogy mindig bemutatunk egy-egy új tehetséget. Az emlékezés az alapja az egésznek, ami olyan, mint a föld, amiből aztán az új nemzedék kisarjadhat, és gyönyörködhetünk benne.”

Boldizsár István festőművész kiállításának megnyitójával indult az est.

Jelen számnak az alapját a Boldizsár István festőművészre való emlékezés adta. Vida Mihály kereste fel a Vásárhelyi Látóhatár szerkesztőségét azzal, hogy van egy restanciája Boldizsár Istvánnal szemben, amit ideje lenne beváltania. A 120 éve született festőművésznek ugyanis Vida Mihály megígérte, hogy halála után elmegy Orosházára, Boldizsár szülővárosába megnézni, ott hogyan ápolják a hagyatékát. A látogatás olyannyira jól sikerült, hogy Vida Mihály külön írás (a mindszenti éveket dolgozta fel) és egy kiállítás is született belőle. Utóbbi a Németh László Városi Könyvtár aulájában, amelyet a lapszám pénteki bemutatója előtt nyitott meg Dr. Nagy Imre, a Tornyai János Múzeum igazgatója, aki beszédében az életút mellett kitért arra a kísérletező munkára, amelyet Boldizsár a tempera és az olajfesték keresztezésével folytatott, és aminek eredményeképpen létrejöttek a vásznain azok az intenzív színek, amikben most a vásárhelyiek is gyönyörködhetnek egészen június 24-ig.

Rózsa Zoltán és dr. Nagy Imre

A megnyitón köszöntőt mondott Rózsa Zoltán, az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum igazgatója, aki kölcsönadta a könyvtárnak Boldizsár István 12 művét, ezzel is erősítve a két település, intézmény közötti összefogást.

A következő generáció kapcsán pedig megemlíthető a Romhányi László és Sándor Eszter művészházaspár, akik már nem a klasszikus művészeti ágakban alkotnak, hanem újabb módszerekkel kísérleteznek. Az eredeti tervek szerint velük beszélgettek volna a szerkesztők, de az élet közbeszólt: Romhányi László egyik művét beválasztották egy franciaországi kiállításra, így a házaspár a pénteki bemutató időpontjában külföldön tartózkodott. Szintén kiemelendő még Kiss Csaba, aki 3D grafikáival letűnt korok maradványait eleveníti fel, mindezt fantasztikus technikai és esztétikai-művészi kivitelben.

A kötetben szereplő írásokról részletesebben Benák Katalin főszerkesztőt hallják:

##audio:4192##

Érdemes fellapozni a Vásárhelyi Látóhatár XXVI. számát, vagy akár az interneten olvasgatni. Utóbbi folyamatosan új anyagokkal frissül.

Kiss Csaba és Csíkos Dia

A rendezvényen Csíkos Dia, a Vásárhelyi Látóhatár irodalmi szerkesztője lapszemlézett. Benák Katalin beszélgetőtársa pedig Kiss Csaba volt. Mucsiné Kiss Ildikó (fuvola) és Rácz Attila (vers) előadása emelte az est fényét.

ÉR.