Bátorság kell a szerelem megfogalmazásához

A szerelem mindent legyőz, még akkor is, ha már kilátástalannak tűnik az egész élet – vallja Hanczár János író, aki pontosan egy ilyen viszonzott, ám sok tragédiával tarkított szerelem történetét vetette papírra. „Picit szorongok is, mert a szerelmet megfogalmaz, ahhoz bátorság kell. Szabó Magda szerette volna megírni a történetet, de őt megakadályozta ebben a halála” – meséli Hanczár János.

A történetről, a keletkezés körülményeiről, hátteréről egy korábbi írásunkban már beszámoltunk. Röviden így lehetne összefoglalni a cselekmény vázát: „A regény fő vonulata három várost érint, Szegedet, Hódmezővásárhelyt és Debrecent. Alapjául két hölgy, Mária és Éva naplója szolgált, akik nem ismerték egymást, hiszen egyikük Hódmezővásárhelyen, másikuk Debrecenben élt. A valós történet a viszonzott szerelemről, annak szépségeiről és gyötrelmeiről szól, arról, hogyan gázol bele az emberek sorsába a háború és a Gulág.”

A Fekete Sas árnyékában (május 10-i látogatásakor) Hanczár azt is elárulta, hogy az édesanyja azt parancsolta neki, hogy naplójának bizonyos részleteit csak akkor olvashatja el, amikor megszületik az unokája. A mostani, Emlékpontbeli könyvbemutatókor már ez megtörtént. „Ennek a naplónak a titkai nem is voltak olyan óriásiak, de közben hallottam, hogy nagyon sokan írtak akkoriban naplót, és bíztatom a fiatalokat, hogy beszéljenek az öregekkel, amíg lehet, a naplókat kérjék el, nézzék át, írják le. ”

A szerző maga is kötődik Vásárhelyhez, gyermekkora nyarait itt töltötte, és mind máig szívesen tér vissza ide, „haza”, hogy hallja az ízös vásárhelyi beszédöt. „Vásárhelyt úgy, ahogy van, lehet szeretni, és kell is! És nagyon szeretem, mert az én világom ide kötődik. Nagymamám itt volt Susán városrészben kereskedő, a Klauzál és a Tornyai utca sarkán volt a bolt. Minden disznaját Juliskának hívták. Voltak ilyen érdekes, megszokott dolgok. A hangulat, ami ezt a várost akkor körbevette, olyan volt, hogy semmi nem történik olyan alaphangon. Itt minden a legfelsőbb régiókban történik, az emberek színesek. Hogy bennem mennyi maradt, azt nem tudom, de hogy mindenütt hordozom magammal azokat a nyarakat, a rokonságot, az biztos.”

A könyvbemutatón a fiatal generáció közreműködésével egy „Lenin-gyertya” segítségével tettek pontot az elmúlt rendszer gondolatiságára. A szerzővel Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze beszélgetett.

ÉR.