Vásárhelyi lehet az év házi gyermekorvosa

Kozma doktor utólag tudta meg, hogy jelölték, egy ismerőse szólt neki. Kérdésünkre elmondta, hogy nagyon meglepődött. Hozzátette, majdnem hat évtizede gyógyít, és ha a sok éves munkát bármilyen módon elismerik, az jól esik az embernek.
Kozma János a diploma megszerzése után rögtön Hódmezővásárhelyen kapott állás 1958. október 1-jén. Akkor segédorvos lett a kórház gyermekosztályán, de már az előtt való évet is ott töltötte. Az egyetem utolsó gyakorló éve volt ez, majd szigorlat és diploma következett.
Előtte még soha nem járt Hódmezővásárhelyen, és akkor nem is volt szándékában itt maradni. Az akkori kórházigazgató és a gyerekosztály főorvosa viszont mindenképpen azt akarták, hogy maradjon. Állást és lakhatást is ajánlottak.
1958 decemberében feleségül vette akkori menyasszonyát, majd a következő év májusában lakást is kaptak. Soha nem bánta meg, hogy itt maradt, ezt már a Pro Urbe kitüntetése alkalmával is elmondta. Akkor és most is úgy gondolta, hogy érdekes és furcsa atmoszférája van a városnak. Aki t ez megkaparint, azt soha nem engedi el. Egyébként egy Békés megyei kis faluból származik, később pedig Gyulán érettségizett. Már lassan hatvan éve viszont hódmezővásárhelyinek tartja magát.
Munkájában is sajátos hitvallást alakított ki. Úgy véli, hogy a gyermekorvosláshoz olyan empátia kell, amellyel a gyerekhez közel lehet kerülni, hogy ne féljen az orvostól. Már a vizsgálat előtt meg kell nyugtatni a kis beteget, ezt legjobban beszélgetéssel lehet megtenni. A vizsgálatot csak ezután lehet megkezdeni.
Szavaival élve: „a vizsgálatot és a gyógyítás menetét hideg fejjel, de meleg kézzel és meleg vizsgálati eszközökkel lehet csak véghezvinni”.
KP