Vagonkiállítás emlékeztet a holokauszt borzalmaira

Megérkezett a békéscsabai vasútállomásra az Élet Menete Alapítvány holokauszt-vándorkiállítása. Az ország több mint kilencven pályaudvarát megjárt tárlat egy, a vészkorszakból megmaradt tehervagonban idézi meg a huszadik századi történelem egyik legsötétebb időszakát.

A kiállításmegnyitón elsőként egy most kilencvenéves holokauszt-túlélő, Forgács János beszélt a háborús évek borzalmairól. Mint felidézte, őt és családját Gödöllőről hurcolták el. Előbb Hatvanba, majd Auschwitzba és Dachauba vitték. Szavai szerint a hatvani vagonírozás során szemtanúja volt, amint egy német tiszt a piszolyával agyon lőtt egy hordágyon cipelt, szélütött férfit. Ekkor már tudták: szörnyű sors vár rájuk.

_{Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila}

Forgács János hosszú hónapokat töltöt koncentrációs táborokban. Rettenetes, embertelen körülmények között dolgoztatták őket a németek, egészen addig, amíg – a szovjet és a nyugati szövetséges erők közeledtével – az őrök ott nem hagyták a lágert. Forgács János és társai végül egy közeli városba szöktek. Itt szabadították fel őket a bevonuló amerikai egységek.

_{Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila}

Az emberi minőséget és az emberi méltóságot vették el a nácik a haláltáborokba hurcolt zsidóktól – erről már Miklós Péter, a vásárhelyi Emlékpont Múzeum vezetője beszélt a megjelenteknek. Mint fogalmazott, a hitleri Németország vezetése nem emberként tekintettek a zsidókra; „az „anyagháború” idején még a kivégzés golyóját is sajnálták a fajelméletük által kirekesztettektől”.

_{Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila}

Hangsúlyozta, fontos, hogy a ma emberei beszéljenek a holokausztról, megakadályozva ezzel, hogy az újra megismétlődjön, ugyanakkor fontos hogy beszéljenek az embermentőkről is, akik a náci rendszer kegyetlen bosszúját kockáztatva mentették az üldözötteket.