1956-ról tanácskoztak Szegeden
Az 1956 hősei – Nem haltatok meg hiába címmel szervezett megemlékezésen Kun Miklós professzor elmondta, hogy forradalom történetében még mindig vannak fehér foltok, a szovjet polgári és katonai titkosszolgálat iratai a mai napig nem kutathatók. A történész hangsúlyozta, a forradalom vérbefojtásában nem csak a szovjet hadsereg, hanem a politikai rendőrség is fontos szerepet játszott.
1956 októberében felmerült, hogy csehszlovák, román és jugoszláv erők avatkoznak be Magyarországon, ez a terv végül nem valósult meg, és a szovjet csapatok vonultak be. Nem szabad azonban lebecsülni a magyar pártapparátus és az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) közreműködésének jelentőségét sem. A szovjetek nélkülük is leverték volna a forradalmat, de ez nem intervenció lett volna, hanem háború – közölte a szakember.
Gecsényi Lajos professzor kifejtette, a szovjet levéltárakban számos feltáratlan dokumentum lappang, az azonban, hogy Moszkvában mit lehet kutatni, mindig politikai kérdés volt és még az is marad jó ideig.
Bár a hazai források nagyon gyérek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában van egy dokumentumcsoport, mely fontos adalékokkal szolgálhat a forradalom történetéhez. Azoknak a magas rangú államvédelmi tiszteknek, akik visszatértek posztjukra, igazoló jelentést kellett készíteniük, melyben szinte minden óráról elszámoltak a forradalom ideje alatt – közölte a levéltáros-történész.
A mai napig feltáratlanok 1948-ban, az Egyesült Államokban a kommunista hatalomváltás előtti politikai elit színe-java által alapított Magyar Nemzeti Bizottmány bizonyos dokumentumai. Bakách Bessenyey György, a bizottmány külügyi bizottsága elnökének hagyatékából arról kaphatnák képet, hogyan próbálta támogatni az emigráció a forradalmat, és milyen segítséget nyújtott az odaérkező menekülteknek – mondta.
Horváth Attila alkotmánybíró elmondta, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nyilvánosságra hozta a megtorlás idején halálos ítéleteket kimondó vérbírák neveit és életrajzát, nem ismert azonban a perekben közreműködő ülnökök többsége.
Hivatalosan 225 halálos ítéletet hoztak, több százra, akár több ezerre tehető azonban azok száma akiket, meggyilkoltak, falhoz állítottak és tömegsírba lőttek. A forradalmat követően 26 ezer embert zártak börtönbe, 16 ezer embert internáltak – közölte a történész.
A megtorlás nem irányult közvetlenül az egyház ellen, ugyanakkor nagyon sok pap került az áldozatok közé. Kádár Jánosék “azonban nem felejtettek”, a megtorlás után, az 1960-as évek elején elkezdődtek az egyházi perek, melyek egészen a hetvenes évek elejéig tartottak – emelte ki.
Kozma Gábor, a GFF rektora elmondta, hogy a megemlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott emlékbizottság támogatásával a programsorozat zárórendezvénye. A főiskolán alapított, Kun Miklós vezette kutatói közösség konferenciákat, kiállításokat rendezett az országban és külföldön. A kutatói munka kiemelt része volt a katolikus egyház vidéki helytállásának tárgyalása, és külön is foglalkoztak a határon túli helyzettel.
A forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából megszervezett rendezvénysorozat missziója volt, hogy feltárja a megtorlás idején megnyomorított emberi sorsokat és bemutassa azok tetteit, akik mai is példaként állíthatók a közösség elé – közölte a rektor, aki hangsúlyozta, fontos, hogy a jövő értelmisége pontos ismeretekkel rendelkezzen a diktatúra bűneiről.
Forrás: MTI
