“Ha valaki elmegy Indiába, teljesen más emberként tér haza.” – Hack Anikó, jógaoktatóval beszélgettünk

Hack Anikót tizenéves korom óta ismerem. Noha egy ideje nem láttam a városban, mert néhány éve Vásárhelyről Nagykanizsára vezette a szíve, a közösségi oldalon nyomon követtem a festett mandaláit, gyönyörű üvegképeit. Mindig elbűvölt az a nyugalmat árasztó hangulat, ami a munkáiból áradt. Az elmúlt hetekben Indiából posztolt izgalmas, és érdekes képeket, így elhatároztam, ha hazatér, akkor megkérem, meséljen a varázslatos utazásról.

Üdv újra itthon! Mesélnél az utazásodról, a kint tartózkodásról és a benyomásodról?

Jelenleg a Magyar Jóga Akadémia II. éves hallgatója vagyok jógaterápia szakirányon. Utazásom célja egy tanulmányút volt India leghíresebb jógaintézetébe, a Kaivalyadham Yoga Institute-ba, ahol a jóga tradíció és a tudomány találkozik.

Március 13-án érkeztem meg India fővárosába, Bombay-ba. Onnan vonatra szállva azonnal tovább utaztam a 100km-re lévő Lonavlába. A 11 fős jógaoktatókból álló magyar csoporttal 3 hetet töltöttem Indiában, ebből két és fél hét volt a lonavlai tartózkodás, 3 nap pedig Bombay nevezetességeinek meglátogatása, úgymint India kapuja, Mumba Devi templom, a világörökség részévé nyilvánított Elefánt sziget, valamint a Gandhi múzeum.

A Kaivalyadham intézetben nagyon komoly kutatómunka zajlik a jóga terápiás hatásairól.Az intézmény területén található könyvtár ősi, pálmalevelekre írott tudásanyagával biztosítja a hátteret az itt zajló első- és másoddiplomás főiskolai képzésnek. Működik itt egy jógakórház is, ahol ayurvédikus, természetgyógyászati, valamint jóga terápiás kezelésekkel és tanításokkal fogadják a világ minden tájáról ide érkező, gyógyulni vágyó látogatókat. Az intézetet 1924-ben alapította Swámi Kuvalajánanda,melyet legnagyobb elismerésként az indiai kormányhivatalos állami intézménnyé nyilvánított.

Az Intézet története

Izgalmasan hangzik! Mi volt az első benyomásod?

India első látásra sokkoló a szó pozitív értelmében, minden érzékszervre hatással van. Az utcákon hömpölygő tömeg, a dudaszóval kísért kaotikus közlekedés, a hindu nők ezernyi színben pompázó ruházata, csillogó ékszereik, a mindenféle szag és illat, ami egyszerre keveredik a füllesztő melegben, az autók, riksák közt kényelmesen sétálgató tehenek, kutyák, kecskék, valamint a koldusok látványa semmi máshoz nem hasonlítható hatást vált ki az emberből. Volt bennem egy kis félelem, mert 3 hétig ilyen távol, ilyen környezetben még soha sem voltam, és több ponton is át kellett lépni a komfortzónámat, ami magam számára is meglepő módon könnyedén sikerült. Ijesztő volt számomra a hatalmas tömeg. Bármerre néztél, özönlöttek az emberek az utcákon, pályaudvaron, metró állomáson és többször belém hasított az érzés, hogy mekkora kis porszem vagyok a hatalmas, 22 millió lakosú indiai fővárosban.

Ünnepi forgatag

Mi az, ami a legjobban megérintett abban a környezetben?

Egy ilyen utazás hatalmas önismereti út is egyben, nagyon sokat tanít az embernek saját magáról. Arról, hogy hogyan tudsz alkalmazkodni egy merőben más környezethez, mint amiben a hétköznapjaidat éled. Ha részévé tudsz válni az ottani környezetnek, fel tudod venni a ritmust, elfogadni a kevésbé higiénikus körülményeket, és jelen tudsz lenni a pillanatban, az egy csodás új világot nyit meg az ember előtt. A legnagyobb élményem a Mumba Dévi templomhoz kapcsolódik, ahol belecsöppentünk egy, az indiai új évet köszöntő templomi szertartásba. Sajnos tilos volt fényképezni, így csak saját magamban tárolva hozhattam el az érzést, amikor lúdbőrözve álltam a szertartás közepén, és arra gondoltam, hogy mennyire hálás vagyok, hogy részese lehetek egy ilyen felemelő élménynek.

Láttam a képeken, hogy piacon is jártál. Mesélnél róla?

Érdekes élmény volt a piac, már csak a méretéből adódóan is, szintén az érzékszervek széles tárházát megérintő élmény. A zöldségek és gyümölcsök gyönyörű színekben pompáznak, igazán csalogató a kínálat, viszont a fogyasztás során nagyon óvatosnak kell lenni, mindent alaposan meg kell mosni, fertőtleníteni. Jártam csirkepiacon is, ahol helyben dolgozzák fel a baromfikat, tisztának cseppet sem nevezhető környezetben.

Csirkepiac

Mindenki hangosan kínálja a portékáját, és érdemes alkudni, mert európai embert látva hajlamosak rendesen felsrófolni az árakat. Sajnos nagyon sok a koldus, fiatal nők pici gyerekekkel, ami nagyon szívbemarkoló tud lenni, viszont nem szabad adni senkinek,mert ha egy valakinek adsz, megrohamoz az összes környékbeli kéregető.

Jógaoktatóként mi az, amit magaddal hoztál abból a különleges világból?

A lonavlai intézményben egy ún. Yoga Master Class képzés keretein belül tradicionális, ősi forrásból kaptunk mély, rendszerezett és inspiráló tudásanyagot a jóga filozófia, anatómia, pszichológia területén, valamint részletesen tanultuk az ászanák (testtartások), meditációs technikák valamint a  különböző légzési technikák emberi szervezetre gyakorolt testi-lelki-mentális hatásait. Indiát tartják a jóga tudomány bölcsőjének, így jógaoktatóként eljutni egy ilyen híres intézménybe, tapasztalt, nagy tudású kutatók, oktatók közé hatalmas ajándék az élettől.

Gandhi dolgozószobája / Gandhi múzeum

Milyennek láttad az ott élő emberek mindennapjait?

Mind a mai napig megfigyelhető a kasztrendszer, már az emberek ruházatából megállapítható, hogy kik azok, akik a szegényebb réteg soraiba tartoznak. A boltok, standok pultjai mögött több eladó áll egyszerre, és nehéz eldönteni kihez fordulj, kitől kérj segítséget, kinél fizess. Európai szemmel nézve teljesen felesleges és ésszerűtlen, hogy egy vásárlóra 3-4 eladó is jut.

A 3 napos bombayi városnéző túrák alkalmával az volt a benyomásom, hogy bár az emberek egész nap rohannak, tömegek hömpölyögnek a vonaton, metrón, mégis mindenki nyugodt, mosolygós és barátságos. Mivel szőke hajjal, kék szemmel és fehér bőrrel igazán kuriózumnak számítottam a sötét bőrű, fekete hajú és szemű emberek között, a szülők egyfolytában közös képeket akartak készíteni a gyermekeikről és rólam. Az ottani gyermekek nem kapnak akkora figyelmet és törődést, mint európai társaik. A szülők teszik a dolgukat, küzdenek a mindennapi betevőért és emellett nem jut túl sok idejük az apróságokra. Az anyák egyszerre 3-4 gyermeket is húznak, vonnak magukkal.

Egyenruhás kislányok az iskolából hazafelé

Miben változott meg az életszemléleted a kirándulás után?

Túlzás nélkül állíthatom, hogy az ember elmegy Indiába és egy teljesen más ember az, aki hazatér onnan. Átértékeled az életed, átrendeződnek a fontossági sorrendek, más szemmel tekintesz a hétköznapi szituációkra, az emberi kapcsolataidra. Kicsit több mint egy hete vagyok itthon, és sajnos azonnal vissza is kellett csöppennem a munka és a hétköznapi mókuskerék forgásába, mégis azt érzem, hogy mélyen bennem elindult egy átalakulási folyamat, kinyílt a világ, közelebb kerültem saját magamhoz. Úgy érzem az utazásom a hazaérkezésemmel nem ért véget, egy belső utazással folytatódik. Egy nagyon kedves barátom mondta az utazásom előtt, aki már többször járt Indiában, hogy innentől kezdődik az új életem és most már értem, hogy mire gondolt.

Mi fog hiányozni, amit nem hozhattál onnan magaddal?

Amikor egy ilyen távoli és egyedülálló kultúrába nyersz betekintést, úgy érzed, hogy még többet szeretnél ebből az élményből, tapasztalásból. Nagyon jó volt ott lenni, mégis azt mondhatom, hogy nagyon jó volt hazatérni is. Bármikor szívesen visszamennék. Ami hiányzik, az a jelenlét élmény, hogy minden egyes napban felfedeztem, hol apróbb, hol nagyobb csodákat, illetve a “de jó hogy élek és itt lehetek” érzés. Azt hiszem az igazi csoda az, ha mindezt az itthoni hétköznapok szintjén is meg tudja élni az ember.

A mindennapokban milyen időtöltést választasz magadnak az önkifejezésre, feltöltődésre?

A hobbim a színterápiás mandalafestés, selyemre és üvegre. Név- és születési dátum elemzés alapján készítek személyre szóló mandalákat, melyek a színek rezgésével fejtik ki gyógyító, pozitív hatásukat. Emellett jóga órákat tartok hetente két alkalommal, amit inkább személyes küldetésnek, mint hobbimnak tekintek.