Erdei gátlástalanul kiszolgálta Rákosit

– Aki Rákosi diktatúráját kiszolgálta, földművelésügyi miniszterként az emberektől való tulajdon elvételt irányította, igazságügy-miniszterként elkövette a jogtalanságokat, a demokratikus államban nem lehet követendő példa – mondta Erdei Ferencről Miklós Péter történész. Véleménye szerint elfogadható, hogy a tudományos munkásságát számon tartják becsülik a társadalomkutatók, de túlzásnak tartja, hogy intézmény, közterület viselje a nevét, vagy éppen szobra legyen. Márpedig Makón bőven akad ilyen.

Korom András – Makó/Vásárhely

– Hogyan ítéli meg a történelem Erdei Ferencet? – kérdeztem Miklós Péter történészt, a vásárhelyi Emlékpont intézményvezetőjét.

– Erdei Ferenc kettős megítélésű. Már nem sokkal halála után elindult a kultusza, s közterületek, intézmények kapták a nevét, szobra került a szegedi Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokba, majd a rendszerváltozással egy időben megindult egy nagyon határozott ellenkultusza. A baloldal és a baloldali értelmiség nagyon nagyra tartja, míg a népi, vagy a rendszerváltó értelmiség kritizálta elsősorban a Rákosi-, majd a Kádár-korszakban betöltött szerepe miatt. Meg kell különböztetni Erdeinek a politikában, és a tudománypolitikában folytatott tevékenységét. A ’30-as években a néhány holdas középparasztság életkörülményeit vizsgálta, s elsősorban Makó és a makói szegény emberek szociográfiáját kutatta, ezzel szerezve magának a népi írók körében, illetve a baloldal és a szociális világgal elégedetlen bal- és jobboldali csoportokban is elismertséget. Svájci, hollandiai és németországi útjai során tapasztalta meg, hogy mekkora a jelentőségük az értékesítési és beszerző szövetkezeteknek. Írásaiban azt propagálta, hogy a földnélküli, vagy kis földterülettel rendelkező parasztoknak össze kellene fogniuk, s a szövetkezeti gazdálkodást tartotta fontosnak. – Az 1940-es évek végén, földművelésügyi miniszterként már a nagytáblás gazdálkodás mellett teszi le a voksát. Ez már nyíltan az akkori politikai érdekek kiszolgálása volt. Azaz változik a tudományos alapállása, ennek ellenére az Agrárgazdasági Kutatóintézet vagy a Szociológiai Kutatóintézet létrehozásában, illetve támogatásában nagy szerepe van, ahogy olyan könyvsorozatokéban is, mint a Magyarország Felfedezése.

– Erdei az egyik alapítója volt a Nemzeti Parasztpártnak, ugyanakkor Rákosi idején több miniszteri posztot is megjárt…

– Baloldali, de nem kommunista politikusként volt a politika színterén 1944 után. A szovjet megszállás után lett parlamenti képviselő, sőt belügyminiszter az Ideiglenes Nemzeti Kormányban. Keresztyén közéleti emberként, a református egyház egyik vezetőjeként, sőt a Tiszántúli Egyházkerület főgondnokaként is megjelenik a nyilvánosság előtt, miközben 1944 decemberében már Debrecenben belépett a Magyar Kommunista Pártba, de titkos tagként. Amit ő látszólag nemzeti parasztpárti politikusként és református közéleti emberként megfogalmazott, az nagyon sok esetben a kommunista párt irányvonalát követte.

Miklós Péter történész, címzetes főiskolai tanár, intézményvezető

– Hogyan változott politikai szerepe 1944 után?

– Belügyminiszter lett, amikor felállították azokat a népbíróságokat, amelyek elvileg a II. világháború, illetve az azt megelőző időszak bűneit tárták fel. Ezek azonban gyakorlatilag pártbíróságokként működtek. Erdei az Ideiglenes Nemzeti Kormány idején kifejtette, hogy a földkérdés politikai kérdés, azaz ne az alapján mentesüljön valaki, hogy jól működik-e a gazdasága, hanem politikai érdemei alapján. Nagyon erőteljesen kiszolgálta a szovjetizálódó Magyarország moszkovita kommunista csoportjának érdekeit. A ’40-es évek végétől 1956-ig Rákosi Mátyástól Nagy Imréig kormánytag, földművelésügyi miniszter akkor, amikor a termelőszövetkezeti csoportok első hullámának szervezése zajlik. Ez az időszak az, amikor erőszakkal bekényszerítik a nemrégiben földhöz jutott parasztokat a szövetkezetekbe. És akkor volt igazságügyi miniszter amikor a koncepciós perek tomboltak.

– Rákosi első bukásakor Erdei átpártolt Nagy Imréhez, majd amikor Rákosi visszatért, Erdei újra hozzápártolt. 1956 után viszont már nem kapott politikai szerepet…

– 1956-ban pedig ismét a Nagy Imre kormány tagja, de már az akkor Petőfi Pártként újjáalakult parasztpártiként. 1956 után akadémikusként kutatást, könyvkiadást szervezett. A szocialista település-, ipar- és főleg agrárfejlesztés legitimálója. A Rákosi-korszakban viselt dolgai miatt a Kádár-korszakban elsővonalbeli politikusként már nem számítottak rá. Visszavonult a tudománypolitikába.

– Mit gondol, a ma is szép számmal meglévő szobrairól?

– Elfogadható, hogy a tudományos munkásságát számon tartják a társadalomkutatók, sőt becsülik is azt, de intézmény, közterület elnevezése, vagy éppen egy közterületi szobor, az túlzás. Aki Rákosi diktatúráját kiszolgálta, földművelésügyi miniszterként az emberektől való tulajdon elvételt irányította, igazságügy-miniszterként elkövette a jogtalanságokat, a demokratikus államban nem lehet követendő példa.

– Makón nosztalgiával gondol rá egy idősebb réteg, ráadásul az előző polgármester nyilvános beszédeiben gyakran idézte is Erdeit.

– Amikor elment az övéi közé, szülőföldjére, nyilván máshogy viselkedett, mint amikor ki kellett szolgálnia egy diktatúrát. Saját karriervágya és opportunizmusa vezette, hogy gátlástalanul Rákosi és a kommunista önkényuralom mellé álljon.