Időutazás a néprajzosokkal

Az összegzés mindig is fontos dolog, hiszen ebben az esetben adhatunk számot azokról az eseményekről, történésekről, melyeken már túl vagyunk. Ezért is volt beszédes az a rövid, de egyben mindent elmondó cím, melyet a makói József Attila Múzeum legújabb kiállítása kapott: Számadás. Az intézmény néprajzi gyűjteményéből láthattak pénteken ízelítőt a vendégek. A múzeum 1950-es megnyitása óta felkutatott, valamint a Börcsök Attila Néprajzi Gyűjtemény darabjaiból állították össze a tárlók anyagát.
Az elmúlt 67 esztendőben a múzeum munkatársai rengeteg tárgyat gyűjtöttek össze. Ezt a hatalmas mennyiséget – hiszen 27 ezer darabról van szó – természetesen nem lehet egyszerre bemutatni. Így a többségük a raktárak mélyén pihen. Ezért döntöttek úgy a szakemberek, hogy legalább egy töredékét meg kell mutatni a nagyközönségnek. Erről Nagy Gábort, a múzeum a néprajzosát, a kiállítás egyik ötletgazdáját itt hallja:
##audio:3814##
A most felvonultatott néprajzi gyűjteményt akár kézbe is vehették a látogatók. Természetesen nem magukat a tárgyakat foghatták meg, hanem azt a kiadványt, mely erre az alkalomra készült. A Számadás 1788 – 1950 – 2017 című kötetet a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum néprjazos muzeológusa, Nagy Vera ajánlotta az érdeklőknek.
Egy-egy tárlat mindenkinek mást és mást jelent. Felföldi László néprajzkutatónak például a Számadás szép tárgyak összessége, méghozzá ellentétben a mai trenddel, ahol elmondása szerint okos tárgyakat állítanak ki. A múzeum egykori munkatársa nyitotta meg a pénteki tárlatot, De pontosan mitől szép, illetve mitől okos egy kiállított tárgy, azt Felföldi László itt ecseteli:
##audio:3815##
Munkatársunktól. K.