Angyalként tért vissza az elszármazott

Odorics Ferenc

Odorics Ferencet évek óta ismerem, egyetemi tanulmányaim során volt szerencsém általa elsajátítani az irodalomtudomány alapjait, és részesülhettem abból a szeretetből, amely előadásait áthatja, valahányszor a művészetről beszél. Éppen ezért nagy öröm volt számomra, amikor kezembe vehettem első verseskötetét, s beszélgethettem róla otthonomban a mindig barátságos Ferenccel.

Ács Helga (Promenad): Milyen jellegű kötődésed van Hódmezővásárhelyhez?

Odorics Ferenc: 8 éves koromig éltem Vásárhelyen a családommal, az Ady Endre utcában, a Kovács Cukrászda udvarán lévő lakásban. Rokonaim nagy része, az Angyalok a mai napig ebben a városban élnek. Emlékeimben élénken él az a fajta életszemlélet, amelyet a régi vásárhelyi emberek, a parasztvilág sajátjának érzek: amikor az emberek a legnagyobb pokoljárásokat követően is tették a dolgukat, eltántoríthatatlanul. Erről a különleges tartásról ír Szenti Tibor, A tanya és Vallomások című műveiben, ezek is ihletforrásként szolgáltak.

Ács Helga: Kötetedet Angyalistván Ferenc néven publikáltad. Miért nem a saját nevedet használtad?

Odorics Ferenc: Az Odorics név a tudományos pályán már jó ideje jelen van, jelezni szerettem volna, hogy itt más valaki szólal meg. Az Angyal édesanyám vezetéknevéből, az István anyai nagyapám keresztneve. Noha édesanyám családjáról túlságosan sok tényszerű adatot nem tudok, amit kiéreztem a családi elbeszélésekből, mindig is foglalkoztatott. A Ferencet pedig a József Attila – féle ferences érzület miatt választottam.

Ács Helga: Az általad említett József Attila – féle ferences érzület miatt követi „Aranyág” című versesköteted tagoltsága a fák részeit?

Odorics Ferenc: Igen, a ferences érzületre jellemző a növényekkel, virágokkal, fákkal történő együttélés. A kötet tagoltsága ezért: gyökér, törzs, lomb.

Ács Helga: Hogyan jöttek létre ezek a versek?

Odorics Ferenc: A versek megírása belső sugallatra jött, 12 évvel ezelőtt kezdtem lejegyezni őket, majd amikor eldöntöttem, hogy ki szeretném adni, mintegy másfél év alatt állt össze a kötet. Nem vidám versek, ugyanakkor azt szerettem volna közvetíteni az emberek felé, hogy ezekben a vészterhes időkben is van remény, az az ág, ami aranyból van, mindenki számára elérhető sok munkával.

Ács Helga: Tervezed –e újabb kötet kiadását a közeljövőben?

Odorics Ferenc: Az Aranyágban lévő versek válogatottak, a kimaradtak közül már van még egy kötetre való. Ugyanakkor még nem jött el az ideje. Majd ha jön a belső sugallat (nevet).

Ferenc versei erőteljes hangulatképet festenek arról a vásárhelyi tartásról, amely egykoron jellemezte az itt élőket, s amely magatartás – úgy vélem – még ma is felfedezhető, s példaértékűnek tekinthető.

A kötet egyik verse:

Napszámos

Fehér falnak támaszkodva áll

Vállai őrzik a sejtelmes időt

Szemeiben fák árnyai tükröződnek

Halóriás üzen honnan a tavak

Partjai bíborba öltöznek leereszkedik

A gyémánttollú madár szárnyai alatt

Ébrednek újabb nappalok megtörli

Szemét ég és föld határvonalán

Megjelennek a sors napszámosai

Fény csillan fel testükből kiforduló

Gömbök ütközőpontjain halálos

Mértan ereik lüktetnek és a dobhártya

Szaggat üvöltenek így elmondhatatlan

Füvek tépik az elhasznált időt feltekerednek

Ég felé törekvő hullámívekre alászáll

Mindahány felemelkedett

A kötetet kiadta a Bálint Sándor Örökségéért Alapítvány

Szeged, 2016.

Ács Helga