Eifert János Kaposvárra is ellátogatott
Most pedig Kaposvár… Eifert János a Compur Fotóklub meghívására 2004-ben és 2005-ben a „Kaposvári Fényfestészet Napok”-ra érkezett Somogyország fővárosába. 2008-ban a XIII. Somogy Megyei Fotópályázat zsűrizésében vett részt és a digirámáival lepte meg a kaposvári műértő közönséget. 2017-ben tehát éppen itt volt az ideje, hogy ismét vendégül lássuk!
Most újra meghívtuk egy előadásra, melynek az „ARS POETICA” címet adta. A helyszín a Rippl-Rónai Múzeum előadóterme, a közönség pedig a Compur Fotóklub tagjaiból és vendégeiből állt.
Az előadás több volt, mint ars poetica, Eifert János az életművét mutatta meg számunkra. Az életút bebarangolása a családi fotókkal kezdődött, aztán kezdődtek az első sikerek, később az egész magasívű pálya bemutatása. Hihetetlen élmény volt – még annak is, aki ismeri munkásságát –, hogy mennyi emblematikus címlap dicsérte az ő keze munkáját. Művei bemutatása mellett megismerhettük pályájának mérföldköveit, de beavatott minket izgalmas történetekbe is, melyek életét végigkísérték. Fényképező géppel a kezében nemcsak Magyarországot barangolta be, hanem a világ negyven országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Öt évtized alatt az amerikai űrközponttól az indiai Tadj Mahalig, neves művészek és politikusok, ismert személyiségek portréitól a technika, tudomány világáig számtalan riportkép, illusztráció, dokumentáció, tudósítás gyűlt össze archívumában, amelyekből mindig kiugrik egy-egy sehova nem sorolható, különleges megfogalmazású és üzenetű kép. Képei folyamatosan „úton vannak”, eddig 215 (!) önálló kiállítását mutatták be világszerte. Előadásai, diaporáma-műsorai és workshopjai még tolmács közvetítésével is élményt jelentenek.
Most Kaposváron, a Rippl-Rónai Múzeum előadótermében találkozhattunk vele. A fotóklub alelnöke – Fejes László -, így látta az estét, talán az ő soraiból kiderül, hogy a jelenlévőknek mekkora élményt nyújtott az előadás!
“Egyesületünk, a Compur Fotóklub, a kortárs magyar fotográfia egyik igen illusztris alakját, Eifert Jánost látta vendégül.
Őszinte leszek, én személy szerint igencsak izgatottan vártam János, a Művész Úr érkezését, kíváncsi voltam, hogy mit fog megmutatni nekünk az Ars Poetica-jából. János számomra nem volt teljesen ismeretlen. Volt már szerencsém látni zsűrizés közben egy régvolt Pannónia Szalonon, beszélgethettem vele az azt követő dísz(?)ebéden. Azt kell, hogy mondjam, fotós életem egyik meghatározó pillanata volt. Az a természetesség és szerénység, ami a lényéből árad, taníthatatlan, csak a legnagyobb művészek sajátja.
Előadását egy rövid életrajzzal kezdte, elmesélte honnan jött, mi indította el a fotográfia ösvényén. A hódmezővásárhelyi születésű művész mesélt édesanyjáról, arról, hogy neki köszönhette a művészetek iránti rajongását.
Majd következtek a munkás évek, hisz János több mint másfél évtizedet táncolt a Honvéd Együttesben. Elmondása szerint itt ragadott először fotómasinát a kezébe. Ezt követően mesélt a meghívott- és vendégfotósként töltött évekről, amit olyan folyóiratoknál töltött, mint az Új Tükör, vagy a Búvár, a Világ Ifjúsága, Táncművészet, Népművelés, stb… Szerencsére János nem bízta a képzeletünkre, hogy milyen lehetett Marcel Marceau-t fotózni, megörökíteni egy cirkusz fékeveszett forgatagát. Vagy sétálni a versailles-i kastélypark fáinak árnyas alagútjában.
Mesélt workshop-jairól, projectjeiről, kiállításairól, (Szerelmem, a tánc, Pro Natura, Különös dimenzió, Ember és világ, Képnovellák, Hármasképek / Triptichons, Ars Poetica, stb…) művészeti alkotótáborokról, fotós trükkökről, feleségekről, gyerekekről, családról, érzésekről.
Mesélt kanadai, svájci, angliai, indiai és természetesen magyarországi utazásokról. Csak mesélt, mesélt, mesélt… Közben a történetek a vásznon pergő képeknek köszönhetően a szemeink előtt keltek életre. Olyan alkotásokat is láthattunk, amiket a ma nagy Photoshop mágusai is megirigyelhetnének – A Föld álma, A világ végén – közös jellemzőjük volt ezeknek a képeknek, hogy digitális technikát stílszerűen, még képen sem láttak.
A kissé hosszúra nyúlt este – akár reggelig is hallgattuk volna a végtelen sztorikat, történeteket, nézegettük volna a csodás alkotásokat – záróakkordjaként megnéztünk néhány diaporáma és digiráma alkotását. A Tűztánc-ot elnézve elég nehéz volt elképzelni, hogy mindezt két diavetítő segítségével vitték véghez. A Szemkontaktus-t nézve a diaporámában kevésbé járatosak – a mókás sztoritól elvonatkoztatva – is rájöttek, micsoda munka van egy ilyen műben. Nem csoda, ha esetenként több hónapig készül, és komplett forgatókönyvet írnak hozzá.
Eifert Jánost ismét élmény volt hallgatni. Remélem, minél előbb újra alkalmam nyílhat rá.”
Ez úton is köszönjük Ábrahám Leventének, a Rippl-Rónai Múzeum igazgatójának a rendezvény létrejöttében nyújtott támogatását!
Köszönjük, hogy János eljött hozzánk Kaposvárra és bízunk benne, hogy lesz még olyan alkalom, amikor hasonlóan tartalmas estét tölthetünk el az előadását hallgatva!
Bedő Kornél (Compur Fotóklub)
