Hajrá, Vásárhely! Kosársuli meccs női szemmel

Vásárhelyiként az egyik kedvelt szórakozási lehetőségem, ha kilátogatok a Vásárhelyi Kosársuli mérkőzésére szombat délután. Mivel nem vagyok a sport világában nagyon járatos (tudom, ezzel nem illene hencegni), ezért nem a kosárlabda játék szeretete, hanem sokkal inkább a helyi csapat erőfeszítése előtti tisztelet, a csapat lelkesítése, és játékuk elismerése céljából foglalok helyet a nézőtéren.

Emlékszem, hogy mennyire nem találtam a feladatban önmagamat, amikor évekkel ezelőtt egy helyi közösségi rádió riportereként kellett beugranom az egyik találkozóra. Nem a szurkolás jelentett problémát, hanem a kosárlabda világát érintő hiányosságom hozott zavarba. Megoldásként eszembe jutott a férjem focimenedzser játékából hallott „tabella fontossága”, így ebbe az irányba vittem a beszélgetést. Szerencsére dr. Elek András edző vette a lapot, és elmondott mindent, amit tudatni akart a hallgatókkal.

Szeretek szurkolni a helyi csapatnak. A lelátón eltöltött időnek köszönhetően egy kicsit kiismertem a szurkolói keménymagot is. Van néhány nagyhangú, lelkes szurkoló, aki talán joggal meg is kaphatja a szakértői címet is. Ezek közül páran a bírót támadják üvöltve, míg mások a játékosoknak kiabálnak be taktikai tanácsokat. Én általában csak annyit kiáltok a játék hevében, hogy Hajrá, Vásárhely! És én is meg vagyok győződve arról, hogy ez segít.

A közönség soraiban rendszeresen feltűnő ismerős arcok adnak családias jelleget az eseménynek. Jó látni, hogy egyre több fiatal ül a nézőtérre, hogy ismerkedjenek a sporttal, támogatásukat fejezzék ki a csapatnak. Nem meglepő módon fiatal lányokat is a lelátóra vonz ez a játék, de az is lehet, hogy a játékosok kisugárzása.  Mindenestre jó érzés, hogy Vásárhelynek van egy ilyen szuper kosárcsapata, és ingyenes lehetőség a szurkolóknak, hogy akár családi programként kimozduljanak a tévé vagy a laptop elől. Közel kerülnek a sporthoz, és a helyi közösséghez is.

Jó dobás volt!

Tényleg nagyon hangulatos az egész esemény! A szünetben az egészen ifjú kosárpalánták a palánkok alá helyezkedve dobálnak a gyűrűre, több-kevesebb sikerrel. A zene jó, a hangulat remek.

A Speaker jól játszik a hangjával, érzékelhető a különbség, ha a helyi vagy a vendégcsapat kosaráról beszél, de az is lehet, hogy csak nekem tűnik erőteljesebbnek a hazai kosár bejelentése.

A mostani, Nagykőrös elleni mérkőzésen jól játszottak a srácok, habár a lelátóról nem tűnt túl erősnek az ellenfél. Utasi Gábor edző szenvedélyes mutogatása, és kiabálása mindig megmosolyogtat, és eszembe juttatja Rafael Benitez egykori Liverpool csapat edzőjét. Ő tudta a csapatáért izgulva hasonló mozdulatokkal kipörgetni magát a pálya szélén.

Jó szívvel ajánlom a Vásárhelyi Kosársuli mérkőzéseinek látogatását nőtársaimnak is, és a családoknak is, hiszen nincs is jobb, mint közösen egy jó ügy mellé állva, együtt szurkolni városunk sportszerető, tehetséges játékosainak.  A fiatalok sportszeretete, kitartása, csapatmunkája példa értékkel bír, így jó döntés megmutatni játékukat a gyermekeinknek, a tévében látható ál-celebek munkássága helyett. A belépés pedig a csapat szponzorának köszönhetően díjtalan.

Vásárhelyi Kosársuli – Nagykőrös 99 – 52.

A mérkőzés végén nem akartam feltartani a fiúkat egy közös kép erejéig, így csak szelfivel kerültem egy képre velük.

Hajrá, Vásárhely!