Kiállítás készül a kádári párthadsereg vásárhelyi egységéről

Kádár-huszárok és pártkatonák. Munkásőrök Hódmezővásárhelyen, 1957–1989 címmel rendez kiállítást és tudományos tanácskozást a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum.

A tárlatot – pénteki, megnyitó előtt – Miklós Péter a városi közgyűjtemény vezetője mutatta be a hely média képviselőinek.

Elhangzott, a tárlat az Emlékpont tavaly őszi, az 1956-os forradalom helyi eseményeit bemutató kiállítását megelőző kutatások folytatására épül, melyek során a szabadságharcot követő véres megtorlás időszakát és azt végrehajtó karhatalmisták és a munkásőrök szerepét igyekezett feltárni.

Ez utóbbi projekt három részből áll, maga a kiállítás, amely március 17-én délelőtt nyílik, épp hatvan évvel a munkásőrség vásárhelyi szervezetének megalakulása után. A projekt második eleme a péntek délelőtt megrendezésre kerülő tudományos konferencia, amely során a VERITAS Történeti Kutatóintézet és az Emlékpont munkatársai öt előadásban mutatják be a munkásőrség országos és helyitörténetét. A program harmadik részét jelentő kötetet ősszel, a Nemzeti Emlékezet Hetére tervezi megjelentetni az intézmény, amely monografikus igénnyel tárja fel a hódmezővásárhelyi munkásőrség 1957 és 1989 közötti történetét – hangzott el a sajtóbejáráson.

Az intézményvezető rámutatott: ez az első alkalom, hogy egy térség, egy város munkásőr egységének történetét feldolgozzák, így ,,Vásárhely és az Emlékpont ebben is úttörő szerepet vállalt”.

Mint fogalmazott, ez az időszak egy funkcióváltás története is; annak miként lett a karhatalom véreskezű egységeiből a 1970-es évekre  – elsősorban az állomány egyre romló fizikai és egészségügyi állapota miatt – egy rendezvénybiztosító, árvíz- és polgári védelmi szervezetté.

A munkásőrség jelentősége a nyolcvanas évek második felében ismét felértékelődött, amikor is a „régi kommunisták” – élükön Grósz Károllyal – újból szerepet szántak nekik, mint potenciális fegyveres erőnek. Mozgósítására, bevetésére végül nem került sor – mondta a múzeum vezetője, egyúttal hozzátette, a történeti kutatások jelen állása szerint a nyolcvanas években egy, az ötvenes éveket idéző diktatúrának már nem volt realitása, ráadásul a munkásőrség akkori személyi állománya sem lett volna képes ezt megvalósítani.

1957 és 1989 között Hódmezővásárhelyen négy parancsnok vezetésével ezer-ezerkétszáz fő szolgált a munkásőrség kötelékében. Az alapító tagok elsősorban egykori erőszakszervezeti alkalmazottak, ávósok voltak, valamint olyan megbízható kommunisták, akiknek a felfegyverzése már 1956 októberében megkezdődött – mondta a helyi vonatkozások kapcsán a történész.

Szavai szerint a munkásőröknél elfekvő fegyverek a későbbiekben is sok aggodalomra adtak okot: „az összes baj forrása, hogy berúgnak és fegyver van a zsebükben” – idézte fel az intézményvezető Kádár János egy – a kiállítás falaira is felkerült – mondatát.

Ismertek esetek, amikor a szervezet tagjai gépkarabéllyal jártak vadászni, és kis híján tűzharcba keveredtek a vásárhelyi munkásőrök a tápéi vadásztársaság vadászaival, de megtörtént, hogy családi konfliktusokat munkásőr fegyverekkel igyekeztek megoldani. Ezeket követően, a hatvanas évek közepétől a fegyverüket már nem vihették haza a munkásőrök, csak gyakorlatok, vagy más megmozdulások alkalmával vehették fel azokat – ismertette a közgyűjtemény vezetője.

A pénteken nyíló kiállítás az Emlékpont gyűjteményébe is bepillantást enged, amelynek része a vásárhelyi munkásőrség egykori saját emléktárlatának anyaga is. A kiállított dokumentumok között látható az Emlékpont történészeinek a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárában folytatott kutatásainak eredménye.

A gazdag fényképanyag egy része a tárlókban, mások a teremben lévő digitális terminálokon kerülnek bemutatásra. Mindemellett tizenhat a fara kihelyezett információs tabló segít majd átfogó képet kapni a munkásőrség világáról.