Egy egész kórus emlékezett Kodályra

Nem megszokott módon indult a katolikus iskola diákjainak reggele. Először flashmob jelleggel bevonult néhány fiatal az aula közepére, ahol sorokba rendeződve egy kórust alkottak, ezt követően olyan információkat hallhattunk Kodály Zoltánról, melyet talán kevesen ismernek. A programot Móriczné Kerek Annamária állította össze.

Móriczné Kerek Annamária (a kép jobb oldalán)

„Úgy gondoljuk, hogy a keresztényi értékrend mellett, fontos a diákok kulturális látókörének a kiszélesítése is. A Kodály emlékév minden énekórán és irodalomórán elhangzott már, és a tankönyvek is tartalmazzák azokat a legismertebb műveket, mely Kodály tollából íródtak. Büszkének kell lennünk arra, hogy a mi országunkból indult el egy olyan világmérető módszer, amit az általános iskolás korú gyerekeknek is meg kell ismerni” – mondta el a program célját Juhászné Wolf Edit igazgatónő.

Juhászné Wolf Edit

Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója ma a magyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van a szakoktatásban is. Elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy pontban foglalhatók össze: kiművelt hallás, kiművelt értelem, kiművelt szív és kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban.

Ezek mellett, még jó pár dolgot ismerhetünk a zeneszerző életéből, de talán azt kevesen tudják, hogy szűkszavú ember volt, nem dicsért. Hamarabb tanult meg énekelni az édesanyjától, mint beszélni és többet énekelt életében, mint beszélt. Jellemző volt rá az is, hogy az énekoktatást szerette volna kiterjeszteni és fejleszteni Magyarországon. Amikor az ő idejében az ország első emberéhez ment, és ő megkérdezte tőle, hogy mivel kínálhatja meg, Kodály csak annyit mondott, hogy „még egy énekórát kérek”.

Többek között ezeket az információkat mondták el a zeneszerzőről diáktársaiknak, az előadásban résztvevő gyerekek. Tehát nem száraz életrajzi adatokkal, hanem érdekességekkel igyekeztek felkelteni a tanulók érdeklődését. Ami ezzel a mozgalmas programmal sikerült is, hiszen érdeklődve hallgatták a műsort, a kézjeleket is kiválóan alkalmazták, a program végén pedig közösen énekeltek.

Kodály a Háry János című mesedaljátékában felhasználta az A jó lovas katonának című népdalt, melyet az előbb említett módon nem csak közösen meghallgattak az intézménybe járó gyerekek, hanem aki ismerte a szöveget, énekelte is.

RV