Aki templomként tekintett a tornateremre

A gimnázium nagy múltú testnevelő tanára volt Balogh Imre, aki az egyetem befejezése után került vissza Hódmezővásárhelyre, és az iskolának, illetve az egész városnak hozott egy olyan sportágat, ami addig ismeretlen volt itt. Azóta pedig a kosárlabda teljes mértékben meghonosodott Vásárhelyen. Balogh Imre, akit tanítványai csak Imsi bácsinak neveztek, 1922. március 7-én született Hódmezővásárhelyen. 1946 szeptemberétől tanított a gimnáziumban. 1993. július 17-én szenderült örök nyugalomra.

Rá emlékeztek kedden a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban egykori tanítványai, az iskola vezetése, diákjai, illetve a családot menye, Holubán Csilla képviselte.

Holubán Csilla

A rendezvény alkalmat adott arra is, hogy ne csak az idősebb, hanem a fiatalabb Balogh Imréről is megemlékezzenek, aki 2016-ban hunyt el.

Hódiné Földesi Sára

Az ünnepségen Hódiné Földesi Sára, a Bethlen Gábor Református Gimnázium megbízott igazgatónője mondott beszédet, aki így fogalmazta meg a 95 éve született Balogh Imrével kapcsolatos gondolatait: „A kosárlabda mellett a többi sportágat is elmélyítette a tanítványokban, ezzel sokoldalúvá téve azokat a diákokat, akiket nevelt. A kosárlabda azonban igazi szerelem volt a számára. Akik abban az időben jártak az intézménybe, azok ezzel a sporttal mind-mind megismerkedhettek, és Balogh Imsi bácsinak jó szeme volt ahhoz, hogy kiválassza az igazán tehetségeseket.”

Nagy Benjámin

Balogh Imre életútját Nagy Benjámin, az iskola tanulója ismertette, majd egykori tanítványai ragadták magukhoz a szót, sorra jöttek az emlékek, sztorik az egykori testnevelő legendáról.

Lehmann István

Lehmann István például a következőket fogalmazta meg: „Rengeteg nagyszerű élményem van Balogh Imsiről. Nagyszerű ember volt, kiváló edző, és remek barátok lettünk. Örökké emlékezni fogunk rá. Én 1955-ben kezdtem kosárlabdázni az ő unszolására. 1956-ban, azokban a zavaros időkben is bejártunk a tornaterembe. Amikor meglátta, hogy utcai cipőben megyünk be a terembe, képes volt hatalmas patáliát csapni, hiszen ő templomként tisztelte a tornatermet. Ő nevelt belőlem kosárlabdázót, illetve neki köszönhetem, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemet végeztem el. Ő embereket akart nevelni, nem az eredményeket hajszolta. Minden diák szerette, nem csak a kosárlabdázók. Ennek az az oka, hogy ő is imádta a gyerekeket. ” Lehmann István nem az egyedüli volt az öregdiákok közül, akik részt vettek a megemlékezésen.

Lerótta tiszteletét egykori mestere előtt többek között Huszár Imre, Budai Csaba, Török Ferenc, Szűcs Gyuri, Kenéz Imre és Sándor Mihály, akik közül páran fel is szólaltak a megemlékezésen. Emlékeivel gazdagította az ünnepséget Faragóné Szénási Emese is.

ÉR.