Rákbeteg gyerekeknél a szülők megnevettetése, lelki támogatása is része a munkánknak – beszélgetés Tóth-Horváth Renáta, bohócdoktorral

Amikor a kutyáinknak köszönhetően megismertem Tóth-Horváth Renátát, még nem tudtam, hogy egy Bohócdoktorral állok szemben. Noha, úgy tűnhet, hogy mosolyt csalni a beteg gyermekek arcára könnyű dolog, az interjú során bebizonyosodott a sejtésem, hogy ez a vállalt feladat nem egyszerű. Kiállni a beteg gyermekek elé, és csak a csodálatos küldetésre összpontosítani nem mindig könnyű. Szerencsére vannak olyan emberek, akik vállalják, hogy szívüket-lelküket, és idejüket beleadva könnyebbé varázsolják mások mindennapjait. Renáta közéjük tartozik.

Dr. Pötyi/Tóth-Horváth Renáta (Önarckép – fotó: Rosta Tibor)

Hogyan lettél Bohócdoktor?

Gyermekkoromban volt a Cigánykerék című tévéműsor, amelyben szerepelt Balogh László, azaz Lala bohóc. Számomra ő volt a nagybetűs BOHÓC. Körülbelül 25 évvel később, a munkahelyemen, ahol gyógypedagógusként dolgozom, többször volt szerencsém személyesen is találkozni vele. Akkor is imádtam a műsorait, annyira természetes volt mind a gyerekekkel, mind a felnőttekkel egyaránt. Ekkor hallottam, hogy bohócdoktorként járja a kórházakat. Úgy éreztem, hogy milyen csodás és könnyű lehet ez, beteg gyerekeket megnevettetni. Szívesen kipróbáltam volna.

Az interneten keresztül követtem nyomon a munkásságát. 2015 szeptemberében bohócdoktori képzést hirdettek, ahova írásban lehetett jelentkezni, majd egy egynapos felvételi következett. Itt választottak be a fél éves bohócdoktori képzésre. Havonta egy hétvégén tartottak a workshopok, és a mai napig is tartanak, ahol különböző improvizációs feladatokat kapunk, oldunk meg, beszélünk a bohócdoktorok munkájáról, kompetenciáiról. 2016 júliusában mehettünk először kórházba, azóta járok heti rendszerességgel, egy délután a kórházba, a munkám mellett.

Bohócdoktori rezidensképzés – fotó: Boncser Orsolya

Mi egy Bohócdoktor feladata és mi nem az?

A bohócdoktorok elsődleges feladata a Nevetésterápia, vagyis mosolyt csalni a kórházban lévő gyerekek arcára. Kizökkenteni abból az állapotból, amiben vannak, adott esetben fájdalommal vagy levertséggel jár. Arra az időre, amíg ott vagyunk, el tudja felejteni, hogy hol van. Más helyzetben, főleg kamaszoknál előfordulnak komolyabb beszélgetések is a betegségükkel vagy lelki állapotukkal kapcsolatban. Sokszor az, hogy beszélhetnek a problémáikról, már segíti a gyógyulásukat.

Rákbeteg gyerekeknél nem csak a gyerekek, hanem a szülők megnevettetése, lelki támogatása is része a munkánknak.

Mi nem vagyunk orvosok és pszichológusok. Vagyis nem diagnosztizálunk, nem akarjuk túllépni a kompetenciáinkat. A mi feladatunk a nevetésterápia, ezt kell minél jobban és természetesebben csinálnunk.

Bohócdoktori vizit a Heim Pál Gyermekkórházban – fotó: Boncser Orsolya

Hogyan képzeljünk el egy “munkanapot” a kórházban?

Fél 2-kor érkezünk meg, akkor következik az átöltözés, sminkelés, ráhangolódás a munkánkra. Két bohócdoktor szokott lenni egy viziten. Így megbeszéljük a felmerülő korábbi tapasztalatokat, történéseket. 2 – fél 3 körül készülünk el és indulunk a vizitre. A különböző napokon meghatározott osztályokat járunk végig, szobáról-szobára, gyerekről-gyerekre járva. Minden gyermekhez személyesen és egyedi módon fordulunk. A vizitek 6 óra körül érnek véget, attól függően, hogy hány beteg volt aznap. Ezután lesminkelünk, miközben megbeszéljük az aznapi tapasztalatokat, siker- és esetleges kudarcélményeket.

Vizit előtti megbeszélés a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán – fotó: Boncser Orsolya

Hogyan fogadják a gyerekek a jelenlétedet?

Mind a gyerekek, mind a szülők nagyon nyitottak szoktak lenni. Ha ezzel találkozunk, már fél sikerünk van, mert a gyermek partner lesz és segít az improvizációban. Ha a szülőnek vagy gyereknek korábban rossz tapasztalata volt egy bohóccal (nem kifejezetten bohócdoktorral), akkor előfordul, hogy félnek. Ilyenkor figyelni kell minden apró mozdulatunkra. Ha a szülő nyitott, akkor rajta keresztül, őt bevonva oldjuk a helyzetet, ha egy másik, felszabadult gyermek is van a kórteremben, akkor rajta keresztül. Nem biztos, hogy a félős gyerek teljesen feloldódik, de ha már egy fél mosolyt sikerül kicsalni tőle és nem fél, amikor kimegyünk a kórteremből, akkor legközelebb onnan tudunk építkezni.

Mindig a gyermek adott fizikai és lelki állapota dönti el, hogy meddig mehetünk el, milyen utat választunk.

Bohócdoktori vizit az Orosházi Kórházban – fotó: Balogh Dávid

Mit tapasztalsz, mi tudja a legnagyobb támogatást adni egy rákbeteg gyermeknek, hogy a lehetőségekhez képest, a lehető legkönnyedebben viselje a betegségével járó megpróbáltatásokat?

Egy rákbeteg gyermek, fiatal gyakran több mint fél évet tölt a kórházban, miközben a kezelésektől lefogy, rosszul van. Vagyis számára fokozottabban negatív lesz a kórházi közeg. Ebben az esetben fontos, hogy arra az időre, amíg ott vagyunk, elfeledtessük vele a fájdalmát, de szükség esetén támogassuk, meghallgassuk, átsegítsük a holtponton. Ez a szülőkre is igaz.

Bohócdoktori vizit a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán – fotó: Boncser Orsolya

Szoktak-e kérni tőled/tőletek valamit a gyerekek a gyógyulásukkal kapcsolatban?

Tőlem még nem kértek ilyet, de Lala és Jázmin bohóc esetén volt már ilyen, hiszen ők 2000 óta járják a kórházakat. Dr. Lala esetében volt, hogy őt hívta be a haldokló gyerek, fiatal.

Rákbeteg gyerekeket szoktam kérdezni a hobbijaikról, a távlati céljaikról. Van, aki szeret horgászni, annak elmondom, hogy én még sosem pecáztam, de gyerekkori vágyam, így ha kikerül és meggyógyul, akkor menjünk el együtt, és mutassa meg nekem, hogyan kell. Így van egy közös célunk, amire mindketten készülünk.

Bohócdoktori vizit a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán – fotó: Boncser Orsolya

Mi a nehézség számodra ebben a nemes feladatban?

Gyógypedagógusként megszoktam a gyerekek jelenlétét, a közvetlenséget, a fogyatékosságok révén az esetleges betegségeket. Az osztályomban szoktam viccelni a gyerekkel. Azt hittem, hogy ez a kórházakban is könnyen fog menni. Aztán szembesültem a saját határaimmal, korlátaimmal, képességeimmel. Teljesen más a megszokott, ismert környezetben és gyerekekkel lenni, ahol nagyjából kiszámíthatóak a dolgok, itt viszont pillanatról pillanatra alkalmazkodni és improvizálni kell. A tízedik kórterembe is olyan intenzitással, nyitottsággal kell bemennem, mintha az elsőbe mennék. A gyerekek nem érezhetik meg a fáradtságomat, az esetleges rosszkedvemet. Minden egyes gyereknél, minden egyes kórteremben a maximumot kell nyújtani. Ez a hétköznapi munkám után, 3-4 órán keresztül, pihenő nélkül, nehéz tud lenni.

Munkahelyemen, a Csillagházban, mert itt kell a nevetés

Hogyan szoktál feltöltődni egy lelkileg nehéz nap után?

Szerencsés alkatnak tartom magam, mert a munkámat, a hivatásomat és a magánéletemet egy idő után külön tudtam választani. A vizitek után előfordul, hogy megérint egy-egy eset, de amint kilépek a kapun, már képes vagyok a hétköznapi életemre koncentrálni. Így nem ragadok benne helyzetekben. Amíg ott vagyok, addig igyekszem mindent megtenni, hogy adjak, segítsek. Utána már másoknak van szüksége rám, a családomnak, a barátaimnak. És én is belőlük töltekezem. Valamint a természetből, ahova bármikor kimehetek.

A természet  és Igor: ahol és akivel feltöltődöm

Milyen segítségre van szüksége az alapítványnak, hogy tovább tudjátok folytatni, és bővíteni a Bohócdoktorok munkáját?

Az Alapítvány a kórházi viziteket saját költségvetéséből finanszírozza, így az a kórházak részére teljesen ingyenes. Mivel az Alapítvány a támogatók felajánlásaiból és az 1%-okból tartja fenn működését, ezért örömmel és köszönettel fogadjuk cégek és magánszemélyek támogatását, hogy a kis betegek minél tovább élvezhessék a bohócdokik által nyújtott Nevetésterápiát.

Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány Székhely:1222.Budapest Mező u. 17. Bankszámla szám: 10403136-31306553 K&H Bank Adószám:18238657-1-43