Meghalt Berek Katalin, a nemzet színésze
Hosszú betegség után, életének nyolcvanhetedik évében elhunyt Berek Katalin Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a nemzet színésze – tudatta a család hétfőn az MTI-vel.
Berek Katalin 1930. október 7-én született szegény makói családban. Gyermekéveit a város árvaházában töltötte. Már nyolcévesen színpadra állt a szegedi színház gyermekszínészként. Tizenöt évesen biztosan tudta, egyszer színésznő lesz.
A Színiakadémiát Gellért Endre osztályában végezte el Hacser Józsáva, Horváth Terveli, Psota Irénnel, Soós Imrével és Váradi Hédivel.Főiskolai évei után rögtön a Nemzeti Színházhoz szerződött: tizennyolc éven át volt az ország első társulatának tagja.
Forrás: 24.hu
1970-ben néhány kollégájával megalapította a legendás – új formai megoldásokkal kísérletező – 25. Színházat, ezzel a hazai alternatív színjátszás egyik megteremtője lett. Itt már nemcsak színészi, de rendezői tehetségét is megcsillantotta: többek közt ő vitte színpadra a Don Quijote Gyurkó László-féle történetét.
Négy év múlva, amikor is az amatőrök helyét szakmabeliek foglalták el a 25. Színháznál elköszönt a társulattól és visszaszerződött a Nemzetibe. Néhány év múlva ismét váltott: miután úgy érezte a Marton Endre igazgatta teátrumban mellőzik Győrbe költözött. Itt szó szerint elhalmozták a szerepekkel, lényegében minden műfajban kipróbálhatta magát. (Eljátszhatta Cecíliát a Csárdáskirálynő című Kálmán Imre-operettben vagy épp Lucifert Madách Ember tragédiájában.)
1991-ben a kecskeméti Katona József Színház tagja lett, ahol megkapta Orbánné parádés szerepét Örkény Macskajáték című drámájában.Sokat dolgozott, nem kímélte magát, még akkor sem, amikor egy szívroham képében megérkezett az első figyelmeztető jel. 1993-ban nagy szerepálma, Az öreg hölgy látogatása főszerepére készült, amikor agyvérzést kapott. Nagyon súlyos állapotban került kórházba, jobb oldala teljesen lebénult, beszélni nem tudott, egy ideig nem is látott. Az orvosok nem sok jóval biztatták, azt mondták, hogy többé nem fog tudni járni, beszélni, de ő emberfeletti erőfeszítéssel mindkettőt megtanulta újra. Előbb csak magában szavalt verseket, majd hangosan olvasott, járni úgy tanult, hogy ötödik emeleti lakásából lifttel lement a földszintre, hogy gyalog visszalépcsőzzön. Fokozatosan a színpadra is visszatért: betegsége után egy évvel egy szöveg nélküli szerepben, az esztergomi várszínház A szentek kútja című előadásában néma koldusasszonyként lépett színpadra, majd Lorca Vérnász című drámájában kapott tizenöt mondatos szerepet az Új Színházban – olvasható a távirati iroda nekrológjában.
Legendásan szép orgánuma a pódiumon is kiválóan érvényesült: gyakran mondott verseket, legtöbbször József Attila, Nagy László és Weöres Sándor műveit. A ,,színészkirály” Latinovits Zoltán letérdelt és kezet csókolt neki, miután hallotta tőle Nagy László Menyegző című költeményét.
A színésznőnek irodalmi lemezei is megjelentek: a Sebő együttessel Játszani is engedd címmel közös zenei albumot adott ki. (Zenés-verses műsorukkal együtt járták az országot.)
Számos filmben is megmutatta tehetségét: játszott többek közt az Égi madár című Móricz-elbeszélés 1957-es filmváltozatában Mészáros Márta nagysikerű Örökbefogadás című alkotásában, de ő volt az István, a király című rockopera 1983-as bemutatóján a címszereplő anyja, Sarolt is. Egyik utolsó filmes munkája a Sacra Corona című történelmi dráma volt 2001-ben.
Berek Kati művészete elismeréseként két alkalommal is megkapta a Jászai Mari-díjat (1957, 1963). 1973-ban a szép magyar beszédért odaítélt Kazinczy-díjjal tüntették ki. 1970-ben érdemes művész, 1988-ban kiváló művész, 2000 augusztusában a Nemzet Színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike lett. 2007-ben a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja, a következő évben Budapest díszpolgára lett. Tájkép magammal címmel 2004-ben életrajzi kötete jelent meg.
Berek Katalint a Fővárosi Önkormányzat saját halottjának tekinti.
(Borítókép: Berek Kati; illusztráció; forrás: KultúrZsiráf)
