A megbocsátásról szólt a megemlékezés

Egy 2000 júniusában elfogadott törvény értelmében február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon – a kommunistákkal szembeni kiállása miatt –  a szovjet hatóságok teljes mértékben jogellenesen, a képviselői mentelmi jog ellenére letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. Ott nyolc évet töltött fogságban.

Székkutason 2008-ban állítottak emlékművet a Művelődési Ház mellett, azóta minden évben koszorút helyeznek el az áldozatok előtt tisztelegve és róluk megemlékezve.

A megemlékezés kezdetén, a Himnusz eléneklését követően Szabó Emese települési képviselő arról beszélt, hogy miről is emlékezünk meg ezen a napon: „a kommunizmus úgynevezett feketekönyve körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Euróbában az éhínségben, a kényszermunkatáborban, vagy a kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egy milliót, de a rendszer áldozata volt az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől ebben a korban megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak” – mondta el Szabó Emese.

A székkutasi Gregus Máté Általános Iskola diákjai az emlékműnél felállva, égő fáklyákat tartva hallgatták meg a lelkészek megemlékező beszédét, akik mindketten a megbocsátásról beszéltek. „Az események vége ott van, hogy Isten mindent lát, és egyszer majd a maga módján – ahogy ő elrendeli – igazságot fog szolgáltatni. És az igazságnak hangzania kell. Nem azért, hogy akik rosszat tesznek, vagy a gonosz oldalra állnak, azokat mi gyűlölettel vegyük körbe, még ha emberileg nézve meg is érdemelnék…” – hallhattuk Vladár Sándortól.

„Jézusért nem csak kortársai haltak vértanúhalált, hanem azóta is sok helyen üldözték azokat, akik a tízparancsolat szellemében a becsületes, igazi erkölcsi, keresztény értékek szellemében kívántak élni. De soha annyian nem haltak meg érte, mint a 20. században, főleg a kommunista üldözések folyamán. Csupán a Szovjetunióban 20 ezer szerzetest öltek meg a hitéért” – mondta el Jakab Zoltán, aki példát is említett attól a személytől, akitől a papi hivatását kapta, és aki börtönben volt hite miatt. „Amikor megkérdeztük őt a hittanórán, hogy mi történt, sokat szenvedett-e, akkor nem állt verni a mellét, hogy mennyit szenvedett az Úr Jézusért, vagy amikor a hóhérlegényekről érdeklődtünk tőle, nem a gyűlölet, a harag hangján szólt, hanem a Bibliából Jézus megbocsátó szeretetének a szavait idézte vissza számunkra.”

A megemlékezés végén koszorút helyeztek el az emlékműnél.

RV