Az asztal mellett zsonglőrködnek a mártélyiak

A képen: Szűcs Attila

Promenád.hu: Hogyan kezdődött el a mártélyi asztalitenisz élet?

Szűcs Attila: Hosszú évekre nyúlik vissza ez vissza, és a karácsonyi ping-pong tornákkal kezdődött. Ezt kivéve minden héten összegyűlünk a Faluházban, és „örömpongozunk”, én ennek hívom, ugyanis az edzés teljesen más. Én járok Hódmezővásárhelyre is edzésre, ott valóban keményebb munka folyik. A mártélyi játékos foglalkozásoknál még a szabályok sincsenek komolyan betartva, leginkább a sport szeretetéért járunk össze. Az a legjobb ebben a sportban, hogy kortalan, idős és fiatal egyaránt játszhatja, és ránézésből nem lehet megállapítani, hogy kinek mekkora tehetsége van benne.

Promenád.hu: Hányan járnak össze sportolni?

Szűcs Attila: Ez nagyon változó, van, hogy itt vagyunk húszan, de van, hogy csak négyen jönnek el. A legtöbben a karácsonyi tornára jönnek el, az megmozgatja az egész falut.

Promenád.hu: Mit ad önöknek ez a sport?

Szűcs Attila: Mindenkinek mást és mást. Van, akinek csak a sport örömét, de vannak olyanok, mint én, akik fanatikusak. Nekem az életem nagy részét ez teszi ki, a család után. Nagyon hálásak vagyunk a mártélyi önkormányzatnak, hogy ingyen és bérmentve rendelkezésre bocsájtják a helyszínt, és a profi asztalokat is nekik köszönhetjük. Így sokkal jobb gyakorolni.

Promenád.hu: Mik a távlati tervek az asztalitenisszel Mártélyon?

Szűcs Attila: Nekem régóta vannak olyan terveim, hogy a Mártélyi Sportegyesület részévé tegyem a ping-pongot, és Megye III. szinten elindítsam a csapatot, azonban itt nem látom azt a fanatizmust, amihez erre szükség lenne. Több edzés kellene, bizonyos gyakorlatokat akár több óráig is kellene csinálni ahhoz, hogy fejlődjünk. Nem gond, hogy itt ilyen szinten marad az asztalitenisz, de aki, egy kicsit komolyabban szeretne ezzel foglalkozni, annak ajánlom a Hód-ASE-t, ahol idegenekkel is össze lehet mérni a már meglévő tudást.

Promenád.hu: A karácsonyi tornák maradnak?

Szűcs Attila: Igen, azonban érdemes tudni, hogy azoknak is története van. Volt itt egy Szabó Csaba nevű férfi, aki nagyon tehetséges volt a labdajátékokban. Sajnos már nincs közöttünk, így már az ő nevét viseli a tornánk, mint Szabó Csaba Emlékverseny. Ilyenkor sem hívunk csapatokat, de mindenki mindenkivel játszik, és már óriási hagyomány ez Mártélyon, és nem utolsó szempont az sem, hogy ilyenkor lemozogjuk a karácsonyi fölös kilókat.

sk