Főszerepben

Így az idei Oscar-díj átadáshoz közeledve egyre többször kerülnek a címlapra az esélyes filmek, színészek és színésznők vagy rendezők.

Minden attól hangos, hogy a tavalyi évben mik voltak a kiemelkedő alkotások, és ki is érdemelné igazán meg azt a szobrocskát. Természetesen ebbe a latolgatásba mi is belekapcsolódunk, főleg akkor, ha a jelölt filmeket mi is láttunk, van összehasonlítási alapunk, vagy tegyük fel, magyar filmet jelöltek.

De valljuk be őszintén, hogy a véleményünket nagyban befolyásolja az is, hogy melyik szereplővel vagy történettel tudunk igazán azonosulni.

És ahogy a filmes szakmában mondanák, itt jön a csavar a történetben!

Hiszen ki ne képzelte volna már el magát, hogy híres színészként egy híres szerepet játszik el, amiért még Oscar-díjat is kaphat. Ki-ki személyisége és vérmérséklete alapján lehet hős szerelemes, aki még az életét is adná a választottjáért, vagy egy erős akcióhős, aki bátorságával megmenti a védtelen embereket az után, vagy éppen egy tudós, aki az eszével elhárít egy világméretű katasztrófát és megmenti az emberiséget. És amelyik karakter közelebb áll hozzánk, azt a filmet biztosan jobbra is fogjuk értékelni.

Mikor ezeken gondolkoztam akkor szálltam le épp a vonatról a Nyugati pályaudvaron. A délutáni napütés teljesen elvakított, a párás és homályos levegő arany színben ragyogott. Az ódon pályaudvar épülete olyan érzést keltett, mintha a századfordulón egy gőzmozdonnyal érkeztem volna meg. A régi jó barát, akivel már hosszú ideje terveztük a találkozót, ott várt a vágányok végén, és az alakja egyre jobban kibontakozott, ahogy közeledtem felé, míg a szemembe sütött a nap.

Belegondolva az egész olyan filmszerű volt, de ennek a filmnek én voltam a főszereplője, ahol nem kellett eljátszanom egy szerepet, hanem magamat adhattam.