Gatyás ölyvek telelnek a vásárhelyi pusztában

A Körös-Maros Nemzeti Park területén három ölyv faj fordul elő, a leggyakoribb egerészölyv és a déli elterjedésű, ritka pusztai ölyv fészkel is, a gatyás ölyv viszont a magas észak lakója, telelni jön hozzánk.

Október első napjaiban érkeznek meg az elsők, április közepén távoznak az utolsók. Hasonló termetű az egerészölyvhöz, de viselkedésében és színezetében némileg eltér attól. Alapvetően több a fehér szín a tollazatában, amelyből ugyanakkor hiányzik az egerészölyvekre jellemző meleg barna tónus. Bár ő is szívesen vártázik, mint a legtöbb ölyv, azaz egy-egy póznán, fán, vagy bokron üldögél az utak mellett, de gyakrabban szitál, azaz egyhelyben lebeg a mezei pockos szántók, repceföldek, lucernások, gyepek felett. Ilyenkor jól megfigyelhető faji bélyege a sötét végszalaggal határolt fehér farka, és láthatóvá válik szintén piszkosfehér alsó szárnyfelülete, a fekete kéztőfoltokkal.

A Körös-Maros Nemzeti Park részterületein jelenleg a következő állományt találjuk: Kis-Sárrét 2-3, Dévaványa 5-10, Kígyósi-puszta 2, Cserebökényi-puszták 10-12, Vásárhelyi-puszta 4-5, Csanádi-puszták 3-4 példány.

A számára kedvező a mezei pockos években, viszont ennek a mennyiségnek a duplája is észlelhető. A telelés, vonulás dinamikájára jellemző, hogy az őszi csúcsot jelentő novembertől február elejéig folyamatosan csökken, majd az észak felé indulókkal ismét növekszik a számuk. Ebben az időszakban február közepén láthatjuk a legtöbbet. Mint az egyik rágcsáló táplálék specialista, szívesen elfogadja a repce és lucerna földekre kihelyezett T-ülőfákat. Ezzel segíthetjük áttelelésüket és természetbarát módon szabadulhatunk meg a kártékony mezei pocoktól.

fotó: Széll Antal