In memoriam Kaposvári József

Sokat beszéltünk politikáról, művészetről, és egyszerűen az életről. Azaz, legtöbbször csak ő beszélt, hisz kifogyhatatlan volt a bölcsességekből, s mindnyájunkat lenyűgözött páratlan életszeretetével, szellemének szabad szárnyalásával, gondolatainak eredetiségével és egyéniségének sokszínűségével. Egy beszélgetéskor egyszer a következőket mondta: „A sok jó mellett szeretnék valami még jobbat, még szebbet csinálni. Szeretnék a gyerekeknek cipőt csinálni…”

Talán kevesebb cipőt készített életében, mint szeretett volna, talán nem volt igazán termékeny művész, mert kincseit, bölcsességét, humanizmusát és pajkos humorát szétszórta köztünk, hogy általa gazdagodhassunk. Józsi ritka emberi tulajdonságok birtokosa volt. Kiegyensúlyozott, családszerető, feleségét és egyetlen kislányát rajongóan imádó, Istent szerető és félő, a rock zenét boldogan játszó, derűs, megértő és együtt érző, feltétel nélkül segítő, a bajokat megoldó, az örömökben őszintén osztozó napsugaras lénye szeretetet sugárzott.

Mi másoknak semmi, Ő egy bőrdarabból is képes volt olyan cipőt készíteni, amit nem tudtak szóval megállni, s ez a némaság már nem lesz hangos sosem. Öröm volt vele lenni, most mégis búcsúzni kell. Halálával egy nagy üresség maradt, kihalt egy szakma, elment egy igazi legenda, egy példakép, mely nem csak mindannyiunk példaképe lett, hanem a cigányság példaképe! Kedves Józsi! Igazad volt, a valóság nemcsak az, hogy veled már nem találkozhatunk, s nem válthatunk szót se Makón, se Vásárhelyen, se a nagyvilágban. A valóság az is, hogy te bennünk létezel. A különbség csak annyi, hogy most már külön-külön kell folytatnunk magunkban a megkezdett beszélgetéseket…. Nyugodj békében!

Az emléked örökre megőrző barátod: Mátray Attila