Busók lepték el Mártélyt!

A tél pár napja már szelídebben arcát mutatta, de a mártélyiak azért nem bízták a véletlenre, és kilenc mohácsi busót invitáltak a faluba, hogy a didergés és a fagy mindenképpen távozzon erről a vidékről – legalábbis egy időre.

Az Ete Népe Történelmi Egyesület és a Mártély község önkormányzata szervezésében valósult meg a télűző ceremónia. Az egyesület mintegy 10 éve foglalkozik hagyományőrzéssel, azon belül is a honfoglaló magyar nép életkörülményeit, szokásait tanulmányozzák a tagok, illetve elevenítik fel különféle rendezvények alkalmával. A minél hitelesebb életkép megjelenítésébe beletartozik a kovácsolás, fafaragás, a közelharcvívás és az íjászat gyakorlása is. Jelenleg 16 fővel működik az egyesület, amelyben gyerekek is képviseltetik magukat. A mostani rendezvényt hagyományteremtő célzattal hozták létre. A következő nagyobb megmozdulásuk pedig május 13-án lesz, amikor is Mónus József világbajnok íjászt hívták meg, hogy az egyesületi tagokkal együtt közösen lőjenek át a holtág felett. Az Ete Népe Történelmi Egyesület régi jó kapcsolatot ápol a mohácsi busókkal, akik számos másik, akár környékbeli településen vendégeskednek, segítenek a tél elriasztásában borzongató maszkáikkal.

Külsejükben rémisztőek ugyan a busók, de rendkívül barátságosnak bizonyultak.

Ölelés, vállveregetés, akár még egy tánc is belefért a részükről, és természetesen rengeteg közös fotó a jelenlévőkkel. A kilenc mohácsi közül az egyik Bősz Gábor volt, aki ugyan igazi arcát nem vállalta, csakis szigorúan a maszkában lehetett lencsevégre kapni, mert mint mondta, nem szeretik a busók, ha „leleplezik őket”. Ő maga a családja révén került a busók közé, a hagyományőrzés jellemző volt egészen kiskorától fogva. „Aztán mikor nagyobb lettem, megfaragtam magamnak a saját álarcomat, csatlakoztam a társakhoz, majd otthon a főtéren 2014-ben busóvá avattak. Mohácson, ha minden beöltözőt, vagyis a busót, a sokac lányokat és a jankeléket is számításba vesszük, akkor olyan 1200-an vagyunk” – mesélte a fiatalember.

Most nem a saját maga által faragott maszkot viselte, hanem azt, amelyet az avatáson kapott a társaktól.

Egy másik kedves busó, akivel sikerült fényképezkedni, viszont olyan álarcot viselt, amelyet ő maga készített. A ruhát általában szakemberre bízzák, és egy busónak akár több gúnyája is lehet (fehér-, illetve feketeszőrű változat, valamint aki tényleg komolyan űzi a hagyományőrzést, annak még táncos ruha is lóg otthon a szekrényben).

A busókkal egy sokac lány is érkezett.

A kerepelő, kolompoló menet a Faluháztól indult le a holtág partjára, ahol egy kiszebábot is elégettek a biztonság kedvéért.

A busók Mártélyról Makóra mentek vissza, ahol a szállásuk is van, hiszen szombaton a hagymavárosban és Kiszomboron is el kell űzniük a telet.

ÉR.