A 75 tonnás jeges úszógumi – Videóval!

– Két esztendővel ezelőtt a szegedi Jégvarázson ismerkedtem meg M. Tóth Zsolttal, aki pár hete azzal hívott fel, menjünk el Szalma Lászlóval Balatonlellére, ahol egy fantasztikus kalandban lesz részünk, nem kellett csalódnunk, az volt – nyilatkozta Bárdi Andrea. A Makói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Bartók Székhelyintézményének művésztanára, fafaragó, valamint kiszombori művésztársa, Szalma László így tagja lett annak a kis csapatnak, amely egy hétvége alatt felépített a Balaton közel 30 centi vastag jegén – a lellei partnál – egy 75 tonnás kacsás úszógumit. Ugyanis ezt a nyarat idéző vízi készséget álmodta meg a jégszobrász.

Embert próbáló feladat volt, hiszen a láncfűrészen kívül semmilyen más komolyabb berendezést nem használtak. – Miután kivágtuk az egyenként 150 kilót nyomó téglákat, gereblye segítségével emeltük ki a lékből és vonszoltuk el a kacsához, s legalább 500 tömbre volt szükség – vette át a szót Szalma László. A kiszombori fafaragó hozzátette: egy statikus számolta ki, milyen messzire lehet vágni a jeget a készülő szobortól, hogy ne történjen baj. Ha túl közel van, akkor beszakad a csúszos felület és a jeges vízben köt ki mindenki és minden. Túl nagy sem lehetett a távolság, mert akkor meg kifáradtak volna, mire minden egyes téglát odacsúsztatnak. A munkálatokról videó is született, melyben a világbajnok külön megemlíti a team egyetlen hölgy tagját, aki rendkívül erős, hiszen a hagyma hazájából, Makóról érkezett, íme:

A Maros-parti duó – egy dolog kivételével – mindenben egyet értett. Ez a különbözőség pedig nem volt más, mint a korrigálás. Ugyanis arra az újságírói kérdésre, miszerint rontás esetén melyik anyagnál könnyebb a kijavítás, Bárdi Andrea a jeget, Szalma László pedig a fát választotta. A kiszombori férfi azért voksolt a fa mellett, mert szerinte a megmunkálás során felengedett részek gyorsan visszafagynak, ezért a tévesztéseknél nehéz vele dolgozni. A makói társa pedig pont ezt hozta fel előnynek, hogy a hókásás jéggel el lehet tüntetni a hibákat.

A női aprólékosság is előjött a szobrászkodás során. Ugyanis Bárdi Andrea még arra is ügyelt, hogy a gulliveri kacsán minden kis részlet tökéletes legyen, így kifaragta a felfújásra szolgáló szelepet is. Hiszen eme pici, de annál fontosabb kellék hiányában nem úszógumi az úszógumi. A munka során felhasznált eszközök nem voltak különösek, a már említett gereblyén kívül szinte minden mással találkoztak már a fafaragás során. A ruházat – főleg a lábbeli – azonban igen speciális volt. A hegymászók körében elterjedt szöges eszközt, a nittet kellett felcsatolni a bakancs talpára, különben nem álltak volna meg a jégen.

Jégből nagyon sokan faragnak ki szinte bármit. A lellei eset azért számít érdekesnek, mert nem a biztos talajon, hanem egy befagyott tó tetején rakták össze a szobrot. Nem csupán a veszélyfaktor miatt egyedülálló a helyszín, hanem a mulandóság miatt is. Amint véget ér ez az esztendők óta nem tapasztalt hideg, olvadni kezd a Balaton jege és örökre elmerül ez a hideg szárnyas. Hacsak egy darabig nem úszik, hiszen úszógumi!

Fotók (a vízjel nélküliek): Bárdi Andrea és Szalma László

Munkatársunktól. K.