Jégi dicsőségünk – Botladozva, de mosolyogva

A saga folytatódik…

Történetünk színhelye

Az első részben megismerhettük a helyszínt, azaz a hódmezővásárhelyi jégpályát, ahol szombaton és vasárnap zajlik az oktatás. A csillogó kristálymozaik veszélyekkel teli közeg, de aki megismeri a rejtelmeit, az könnyedén mozoghat a felszínén.

Réka és Viki

Felvonultak a szereplők is: Égető Réka és Szűcs Viktória, vagyis az okulni vágyók. Mindketten a Rádió 7 csapatát erősítjük – ki így, ki úgy. A főgonosz szerepében egyelőre úgy néz ki, hogy Fogvacogtató Hideg tetszeleg, aki rengeteg akadályt gördített az utunkba, mínuszaival próbált eltántorítani minket a célunktól, hogy megtanuljunk egy kicsit korizni.

Kármen és Olivér

Illetve ott vannak még a mindenre elszánt oktatók, a mesterek (Olivér, Kármen és új belépőként Timi), akik tudásuk átadásával készítik fel az ifjú padawanokat a nehéz küzdelmekre.

Timi

Valamint lelkes sorstársak is segítik példamutató kitartásukkal, illetve bátorító egymásra mosolygással a jégen lévőt.

A társak

Történetünk reményekkel telve indult, csupa izgalommal, új élményekkel. Azóta sokszor végigszántotta már a rolba a jégpályát, hogy tükörsima felületet varázsoljon a vásárhelyieknek. Ezen a hétvégén újabb kalandok kacsintottak felénk. Azaz csak felém, mert a második részt Viki, sajnos, már nem vállalta. Az első részben jégkockává dermedt lányka úgy döntött, hogy egy másik franchise-hoz csatlakozik, aminek a címe: „A költözködés”. Egyedüli hősként vágtam neki a hétvégének.

Viki már itt is másfelé kacsingat…

Hamar rájöttem, ez így sem rossz. A jég ugyanúgy csúszik, a tanulás hasonlóan mókás.

A pozitív lendületet azonban hamar bukások sorozata követte. Szó szerint kicsúszott a lábam alól a talaj. Az első hétvégét megúsztam esés nélkül, most ezt duplán bepótoltam. Ami eddig csak fekete fellegként lebegett korcsolyatanulásom egén, az most komor valóságként csapódott le rám. A két tottyanást nem sok idő választotta el egymástól, és bizony mindkét esetben a hátsó fertály érintkezett komolyabban a jéggel. Az első riadalom (és a gyors, némi oktatói segítséggel ellátott felkászálódás) után a fájdalom kevésbé volt érzékelhető, aztán viszont az érzés erősödött. A lényeg, hogy ez is megvolt. Szerencsére megtanuljuk a szakszerű felemelkedést is egy-egy esés után, amit most élesben is kipróbálhattam, így már ez sem jelent problémát.

Közben folyamatosan próbáltam elsajátítani a különféle csúszási módokat: a párhuzamos lábbal való előrehaladást, a guggolva siklást, illetve a halacskázást is. Ez utóbbi egyelőre a mumus.

Kezdő pozícióként összeérintjük a bokánkat, lábfejek kifele néznek, majd a térdeket berogyasztva előrelendülünk, egy ponton berántjuk a lábfejet, és már befele siklunk. A két láb mozgása egymásnak tükörképe, így (aki jól csinálja) egy nagyon szép hullámzó mozdulatot tud végrehajtani a jégen. Én legtöbbször addig jutottam eddig, hogy megindulok, majd megállok, és már nem marad lendület a befelé mozgásra.

Egy biztos, gyakorolni kell még…

Ezen a hétvégén is nagyon sok rengeteg kicsi és nagy vett részt a 9-kor, illetve 10 órakor kezdődő korcsolyaoktatáson.

ÉR.

Fotók: ÉR., Ács Helga