A vermut inspiráló “zaga”

– A környéken, vagyis Szegeden és Mindszenten jártam már, de Makón szerintem most először vagyok – árulta el szerda este a helyi könyvtárban Nádasdy Borbála. A grófnő ugyanis a három önéletrajzi kötetével, valamint más írásaival kapcsolatoban tartott író-olvasó találkozót a Maros-parti város bibliotékájában. A Franciaországból hazaköltözött nemesi származású írónővel Szikszai Zsuzsanna, a József Attila Múzeum és Könyvtár igazgatója beszélgetett.

– Az írás sohasem állt távol tőlem, írtam én naplót, feljegyzéseket, a származásom miatt elhagyni kényszerülve a hazámat, külföldön még emigráns újságokban is jelentek meg cikkeim, aztán ellátogatott franciaországi otthonomba egy magyar festő barátom, akinek meséltem a hazai élményeimről, s az ő bíztatására kezdtem el ezeket leírni – sorolta a grófnő. Nádasdy Borbála szépen kéziratokba rendezte ezeket az 1950-es években még Magyarországon történteket, az akkori szörnyűségek, az üldözések élét pedig egy csöpp humorral vette el. – Másik jóbarátom, Cseh Tamás kezébe kerültek ezek a kéziratok, s neki köszönhetően végül is eljutottak egy kiadóhoz – tette hozzá az írónő.

Az önéletrajzi triológia mind a három részének már a címe is figyelemfelkeltő: Zagolni szabad?, A Szabadság zaga és a Maradni zabad? Vajon hová tűnt el az s-betű? Erre a kérdésre egyszerű a válasz: gyermekkori beszédhiba és egy pohárka vermut eredménye. De pontosan hogyan is történt mindez? – azt Nádasdy Borbálától itt hallja:

##audio:3506##

A kiváló ételek is fontos szerepet játszanak a grófnő életében. – Az Ízes életben anekdotákkal fűszerezve írtam le különféle, elsősorban provanszi étkeket, de ez nem szakácskönyv, hanem inkább olyan úti élménybeszámoló – fejtette ki Nádasdy Borbála. Franciaországban nagyon sok halat, illetve egyéb tengeri herkentyűt fogyasztott, s ezeket is részletesen említi a kötetben. – A francia unokáim is ezeken nőttek fel, de azért sikerült velük megismertetnem a magyar gasztronómiát is, most karácsonykor például 50 gombócos töltött káposztával vártam őket – mesélte a grófnő.

Munkatársunktól. K.