Jégtáblák a Balatonon: ott jártunk


Minden bizonnyal az olvasóban rögtön adódik a kérdés, van aki képes Hódmezővásárhelyről a Balatonig utazni csak azért, hogy megnézze a jégtáblákat a Balaton partján? Erre a válasz, igen.
A Szegedi FotóKlubban néhányunk indulás előtt másfél nappal eldöntötte, menjünk nézzük meg milyen élőben amikor a Balaton jéggé dermed és a viharos szél jégtáblákat képez a déli parton. A tervet gyors tett követte. Elsőként Siófoknál álltunk meg és tekintettük meg a januári Balatont. A látvány önmagáért beszélt, a felsorakozó jégtáblák egészen más élmény nyújtottak, mint az itthoni jeges Tisza. Csupán az öböl egy keskeny részén hullámzott a víz, ahogy tőkés récék és hattyúk tucatjai vártak a jobb-jobbnál falatokra. A metsző hideg szél mintegy 15-20 perc fotózás gyorsan kedvünket szegte, na persze nem véglegesen.
Következőként Szántódnál álltunk meg, az időjárási körülmények szinte ugyanolyanok voltak, mint Siófoknál. Ezen a részen ugyanakkor nagyobb mértékben torlódott a jég a partra, így már-már olyan érzetünk akadt, mintha a Jeges-tengernél időznénk. A komp a révnél volt, körbevette a jég, esélye sem volt megmozdulni.
Ebéd után visszatértünk Siófokra, ahogy még mindig emberek százai kíváncsiskodtak, csak a móló végén több tucatnyian voltak. Szerencsére számunkra is akadt még hely. A fehér vagy világoskékben tündöklő jégtáblák és a napnyugta pirosas-narancsos kontrasztja egészen elképesztő látványban részesítettek minket. Pár perc elfelejtettük azt, hogy alig érezzük kezünket a süvítő szélben.
Miután ezt is dokumentáltuk élményeinkkel együtt – mintegy 650 km-t követően – elégedetten tértünk haza.
Fotók szerzői: Majoros Gabriella, Pálhegyi Zoltán, Bodrogi Attila, Tiszai Szabolcs