Ezek a mai idősek…
A minap a közösségi oldalon belebotlottam egy írásba, ami a mai fiatalokról szólt, és nem hemzsegett a dicsérő szavaktól. A mai fiatalokat tunyának, nemtörődömnek, önzőnek és neveletlennek titulálták. Ők azok a „szörnyetegek”, akik csak a digitális technikának és csak a virtuális világban élnek, ők azok, akik nem mernek beszélgetésbe elegyedni, mert nem ismerik a valós élet szabályait.
Gyakorló szülő vagyok, és tudom, hogy a legjobb szándékkal sem sikerül olyan gyermeket kreálni, ami mindenben megfelel az elvárásoknak, az előírásoknak. (Még jó!) De azért sok szülő igyekszik, odafigyel, hogy az adott lehetőségek közül a legjobb megoldást válassza a gyermeknevelés terén. Noha minden gyermek más, és más úton lehet a lelkéhez eljutni, az viszont tény, hogy a gyerek a szülő példáján keresztül tanul, és nem a szavai által. Nagyon profin meg tudják különböztetni, hogy mi igaz, és mi a látszat a prédikációban.
Én kedvelem a fiatalokat. Hiszen pont annyira sokfélék, mint mi, felnőttek, vagy épp az idősebb generáció tagjai. Hiszem, hogy a mi reszortunk olyan közösségeket alkotni, ahova behívhatóak a gyerekek, a kamaszok, és ahol olyan értéket kapnak, ami segíti őket értékrendjük kialakításában. Azt is látom, hogy ez sokszor megvalósíthatatlan a szülő alacsony energiaszintje vagy apadó életkedve miatt. 10 – 12 órát dolgoznak, és gyakran a pénzük éppen a megélhetésre elég. Sok esetben a saját feltöltődésük, a saját pozitív közösségük sincs meg.
Én kedvelem az idős embereket. Olyan élettapasztalatuk van, ami elismerésre méltó, már csak abból a szempontból is, hogy a ma élő idősek közül sokan megéltek legalább egy nagyon szűkös időszakot, mégis talpra álltak és bizakodva végezték a munkájukat tovább. Nem rendeltek ételt házhoz, nem tudtak mindent valós időben a családtagjaikról, barátaikról, nem fejleszthették magukat a netes tananyagok segítségével, nem mindig tudtak felkészülni előre az időjárás tekintetében, nem látták a világot, csak történeteket hallottak az utazóktól. Sokszor a legegyszerűbb étel is nehezen került az asztalukra. Jó néhány családot megrázott a szülés utáni csecsemőhalálozás, sokan veszítették el kisbabájukat szülés közben. A nők életét a családvezetés, a család férfitagjainak feltétel nélküli kiszolgálása jelentette.
Szeretem a történeteiket hallani, hogy milyen feltételek mellett éltek, mire tanította őket a természet, és hogyan maradtak hűek az élethez a megpróbáltatások ellenére. Minden korszak más lehetőségeket kínál, mássá formálja az embert, és ennek elfogadása közelebb visz a generációk közötti kiegyensúlyozott, szeretetteljes kapcsolathoz.
Ezek a mai fiatalok…
Rugalmasak, egyszerre több mindenre képesek figyelni, technikai tudásukkal segítenek a nagyszülőknek az unokákkal való kapcsolattartásban, bátran élnek, tudják önmagukat képviselni, messzebb látnak a lakás falainál, hiszik, hogy az is megvalósítható, ami még senkinek sem sikerült.
Ezek a mai idősek…
Erősek, tapasztaltak, jól ismerik és tisztelik a természetet, bölcs meglátásaik vannak, megfontoltak, érzik és értik az élet körforgását.
Csak reménykedni tudok abban, hogy egyszer én is idős leszek, és tovább adhatom mindazt, amit az élethelyzeteim által tanultam. Bízom benne, hogy nyitott leszek az unokáim világnézetére, a szabadságra, amit képviselni fognak, és engedem majd nekik, hogy ősz hajam, és remegő kezem ellenére visszavezessenek a bátor, ám a fiatalságommal együtt eltűnő kockázatvállaló, játékos életszakaszomba.
