Mindig a sárga úton…
Azt hiszem, hogy nem volt nehéz dolga Dorkának az Óz, a nagy varázsló című történetben. Hiszen mindig csak a sárga téglával kikövezett úton kellett haladnia, hogy eléje célját, Smaragdvárost, ahol találkozhatott Ózzal, aki tudott segíteni neki. Az biztos, hogy célba érjen sok akadályt kellett leküzdeni, de mindig volt számára egy biztos pont: a sárga út. Ha azon haladt, tudta, hogy jó úton jár, így már csak arra kellett figyelni, hogy akadályokat le tudja győzni.
De vajon mi honnan tudhatjuk, hogy a jó úton haladunk? Azon az úton, amit a sors, a végzet kijelölt a számunkra. Ebben a felgyorsult világban annyi inger ér minket a nap minden pillanatában, annyi akadály kell leküzdeni, hogy nagyon könnyen szem elöl téveszthetjük az utat, amin haladnunk kell a célunk felé.
Azt gondolom, hogy ma több figyelmet szentelünk a mindennapi akadályok leküzdésre, mint arra, hogy a jó úton haladjunk. Rövidtávon gondolkodunk, és a hosszú távú céljaink a jövő sötét homályába veszik. Meg kell felelni a családban, a munkahelyen, mindig a maximumot kell hozni, hogy az információ tengernyi adathalmazában el ne vesszünk egy pillanatra sem.
Mai modern és valóságos világunkban vajon mi lehet a sárga út? Egy ismerős, egy ismeretlen, egy barát bizalma és bátorító szava, egy jó könyv vagy csak egy rövid gondolat, ami visszatérít minket a helyes ösvényre. Véleményem szerint bármelyik vagy mindegyik lehet az. A lényeg, hogy észrevegyük a jeleket.
