A hét arca: Laskai Nelli és Luna

A mai Hét Arca rovat ünnepi köntöst kapott. Így év végén, mind témájában, mind kellékeiben is egy kicsit rendhagyó. Karácsony körül felfokozódnak az érzelmek, egy kicsit mélyebben érzékeljük a körülöttünk lévő problémákat, hevesebben tör utat magának a szeretet utáni vágy, és ennek megfelelően nyitottabbak vagyunk a szeretet kifejezésére is.

A mai főszereplők Luna, az örökbefogadott kutyus és az örökbefogadó, Laskai Nelli. Nelli még akkor sem tudta véka alá rejteni bloggerina természetét, amikor őt fotózták, így a rovat fotósa, Somogyi József is átkerült a kamera ezen oldalára.

Luna

Lunáról tudni kell, hogy öthetes koráig az egyik helyi temető bukszusában élt testvéreivel, és sérült anyukájával. A közösségi oldalon terjedt el a gazdit kereső cuki kiskutyák fotója, és köszönhetően a megosztásoknak, nagyon gyorsan jelentkeztek az ideiglenes befogadók és a gazdik. Így a kicsi kutyusok nem estek zord áldozatul sem a hideg időnek, sem az éhezésnek. Luna a temetőből került Nellihez, aki – bár nem tudta, hogy mennyi munkával jár az elején – a családjával úgy döntött, gondját viselik ennek a csöpp keverék kutyusnak. A mindennapok nehézségeit, örömeit ezen a Facebook oldalon lehet nyomon követni.

Laskai Nelli

Neve ismerősen csenghet, hiszen az újságunk életmód rovatában gyakran feltűnnek cikkei. Luna blogján keresztül felvállalta, hogy segíti a kóbor kutyák megtalálását, illetve a gazdátlan kutyák családba kerülését, beilleszkedését. A blognak köszönhetően már két család döntött úgy, hogy befogadnak egy – egy kölyökkutyát. Mivel Lunát nem könnyű egyhelyben tartani a fotózás ideje alatt, ezért a galériába tettünk bele a saját albumunkból is kettő képet.

Somogyi József

Ő az, akinek a műveit, fotóit már elég jól ismerheti az olvasó, ám annál ritkábban kerül szem elé a saját portréja. A Hét Arca rovat fotósát az állatvédelemről kérdeztük.

“Én az a típusú ember vagyok, aki már attól idegrohamot kap, ha valaki egy fát csavargat. Ugyan így vagyok az állatvédelem terén is. Nagyon szeretem az állatokat és nem is értem, hogy hogyan lehetnek olyan lelketlen emberek, akik bántják, vagy az utcára lökik őket. Ha tehetném – jelenleg sajnos a körülményeim nem teszik ezt lehetővé – én is örökbe fogadnék egy kutyát. Minden tiszteletem azoké az embereké, akik segíteni tudnak ezeken a szegény kis jószágokon örökbe fogadással vagy akár csak némi adománnyal az állatvédő szervezetek felé. Én is tartok mindig a kocsim csomagtartójában száraz eledelt, sokszor etettem már meg az utcán kóbor ebeket, sőt cicákat is. Úgyhogy kedves embertársaim, kérlek titeket, segítsetek az állatoknak, olyan hálásak lesznek érte, és ti is jobban fogjátok magatokat érezni.”