A restiben született íróról Makón

Tömörkény István születésének 150. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezést hétőn a makó József Attila Múzeum és Városi Könyvtár, valamint a Szirbik Miklós Egyesület. Elsőként Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató köszöntötte a jelenlévőket. Ezt követően Forgó Géza muzeológus beszélgetett Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténésszel Tömörkény életéről, munkásságáról.
– Már a születése sem volt mindennapi, hiszen édesapja akkoriban a ceglédi vasútállomás restijét bérelte, s a környéken nem volt kórház, így a kis István ott látta meg a napvilágot – fogalmazott Bíró-Balogh Tamás. Az irodalomtörténész szerint ezért Tömörkényt semmi nem köti Ceglédhez, hiszen később sohasem járt a városban, hacsak nem számít az esetleg annak, hogy a Szegedről Budapestre tartó vonattal utazva pár percre megállt a pályaudvarán. – Ízig-vérig szegedinek tartotta magát, s ehhez a városhoz, illetve a környékéhez, így Makóhoz is kötötte minden – tette hozzá az előadó.
Tömörkény írásainak a jelentős része a néppel, illetve a dél-alföldi tanyavilággal foglalkozik, de emellett még szívesen vetette papírra katonatörténeteket is. – Nem csupán novellák születtek a tollából, hiszen ő újságíró is volt, de emellett gyógyszerészként is dolgozott Szegeden, valamint a múzeum munkatársa is lett – sorolta Bíró-Balogh Tamás. Ennek köszönhetően számos emberrel megismerkedett, melynek köszönhető ez a széles érdeklődési kör, melyet az írói munkássága tükrözött.
A múzeumi beszélgetés mellett koszorúzással is tisztelegtek hátfőn makón Tömörkény István előtt. A városban két emléktábla is őrzi a nevét, az egyik a Korona, a másik pedig az úgynevezett Öregiskole falán. Ezeket is felkeresték a résztvevők és megkoszorúzták.
Munkatársunktól. K.