Ekkor jelent meg az új kerámia

A régész doktori disszertációjában „A történeti források szerepe a régészeti kerámiakutatásban” témakörről írt, és előadásában is ezt járta körbe. Két leletanyagról számolt be, az egyik a Bocskai utcából előkerült 17. századi kerámiaanyag, és az Ótemplom rekonstrukciója során talált lelet együttes. Ezeket dolgozta fel.

A két leletanyag nagyon hasonló, ugyanis, a korszakuk is közös. Ez az időszak különleges, mivel teljesen új típusú kerámia jelenik meg a kora újkorban, a 16. század végén, 17. század elején. A korábbi középkori kerámiákhoz képest kiszínesednek az anyagok. Ekkor jelennek meg azok az írókás tálak, melyek jól ismertek a néprajzi anyagból, azok számára, akik jártak már tájházban. Ez az az időszak, amikor megszületik az új stílus.

„Vásárhelyi népi kerámia felé kutakodtam, hogy mennyiben ragadható meg a 17. századi anyagban a vásárhelyi népi kerámiának az eredete, a gyökere, hiszen a néprajzi gyűjteményben a 19. századnál korábbi anyag nincs. Van egy jó száz év hiátus, melyet a régészet már nem lát és a néprajzi anyagból is hiányzik ez a kerámia. A két lelet együttes között van több kapcsolódási pont is, de közvetlen nem fedezhető fel. Ha összehasonlítjuk, akkor nagyon különböző színvilágában és díszítési stílusában is” – mondta el a tanulmány célját Dr. Lajkó Orsolya.

A vásárhelyi sportcsarnok építésénél a Szegfű utcán kerültek elő 18. századi kerámiák is a lelet együttesben, ami a hiányzó időszakot – az előbb említett száz évet – kitöltheti. Ez egyelőre feldolgozásra vár, de a régész hölgy megígérte, ezzel kapcsolatban is számíthatunk tőle a közeljövőben egy előadásra.

RV