Karnyújtással segítettek… van, aki 140-szer

1987 óta november 27-e a Véradók Napja, azóta minden évben megemlékeznek a sokszoros véradókról: idén műsort, oklevelet, illetve kis ajándékot is kaptak a legtöbbet adakozók.

Az ő vállalásuk már csak azért is becsülendő, mert nem csak régiós szinten, de a világon mindenütt csökken a véradók száma. Míg a vérkészítmények iránt való igény egyre növekszik, hiszen szaporodik azon betegségek száma, amelyek korábban nem voltak gyógyíthatóak, ma már viszont igen, csak nagyon nagy a vérkészítmény-igényük. Hódmezővásárhely azonban az országos átlaghoz képest kiemelkedik – tudtuk meg dr. Szekeres Veronikától, a Szegedi Regionális Vérellátó Központ régióigazgatója, aki többször is hálás szívvel köszönte meg a véradóknak, hogy „karjuk nyújtásával megajándékozzák azokat, akiknek segítségre van szükségük”.

Dr. Szekeres Veronika

Dr. Havasi Katalin

A vásárhelyi többszörös véradókat dr. Havasi Katalin, a Csongrád Megyei Egészségügyi Ellátó Központ Hódmezővásárhely-Makó orvosigazgatója is köszöntötte, aki hangsúlyozta, a véradás nem veszélyes művelet.

Csáki Zsolt

Ezt támasztotta alá Csáki Zsolt is, akit az ünnepség előtt kérdeztünk arról, miért dönt időről időre amellett, hogy vért ad. „Önmagában egy nagyon jó érzés fizikálisan is, kifejezetten jót tesz a szervezetemnek. Illetve jó tudni, hogy segíthetek ezzel valaki másnak. Újra divatba jött, hogy kapunk értesítést, hogy felhasználták a vérünket, ami nagyon jó érzés. Elég ritka vércsoportom van, és előfordult, hogy külön fel is hívtak, hogy adjak vért. Legutóbb két hete adtam vért, és alig várom, hogy leteljen a kötelező két hónapos szünet, és újra nyújthassam a karom. Idén ez volt a negyedik véradásom, kicsit most megcsúsztam. Szívesen jönnék többször is, de csak ötször lehet egy évben. Maga a légkör is nagyon jó a véradóban. Minden olyan nyugodt. Sok időt nem vesz igénybe, maga a művelet 15 perc alatt megvan” – nyilatkozott az immár több mint 60-szor vért adó Zsolt.

Németh István

Az ünnepség legmagasabb véradószáma Németh István nevéhez köthető. 140 alkalommal segített embertársain ilyen formában. Először 36 évvel ezelőtt adott István vért, aki elmesélte, hogy akkor a kollégák unszolására vett részt ilyen eseményen. Aztán, mint ahogy fogalmazott,„ott ragadt”, egy belső érzéstől vezérelve megy el újra és újra a véradóba, hiszen jó érzés segíteni másokon.

Héjjáné Borbás Anikó Eszter

Nőknek sokkal nehezebb elérni magas véradó számot. Míg a férfiak évente ötször, addig a hölgyek mindössze 4-szer adhatnak vért, illetve egyes időszakokban (például a terhesség, szülés is ilyen) ki is esnek a potenciális véradók sorából. Ezért döntöttek úgy Hódmezővásárhelyen, a Magyar Vöröskereszt Csongrád Megyei szervezetének Hódmezővásárhelyi területi főmunkatársának, Héjjáné Borbás Anikó Eszter javaslatára, hogy külön jutalmazzák a legmagasabb véradó számot elérő hölgyet is. Idén a maga 90-szeres véradásával Torzsa Endréné érdemelte ki ezt a nemes címet.

Torzsa Endréné

Bözsike elmesélte, hogy az első véradása abból az indíttatásból származott, hogy egy kis pihenő járt érte a munkahelyén. Majd rákapott ő is az ízére, és a mai napig nem állt le, a bűvös 100-as értéket mindenképpen szeretné elérni. Ő is kiemelte, hogy felemelő érzés, amikor visszajelzést kap, hogy valakin segíteni tudott, ha kisgyermekről van szó, akkor fokozott az elérzékenyülés.

A kitüntetéseket dr. Szerekes Veronika, dr. Havasi Katalin, dr. Mayer Klára, a Vérellátó Osztály osztályvezető főorvosa és Héjjáné Borbás Anikó Eszter adták át.

Az ünnepség fényét emelték előadásukkal Baranyi Balázs (vers), valamint Józsai Csilla és Bugyi József (ének, gitár).

Éves szinten 450 ezer egységnyi vérkészítményre lenne szükség. Ez azt jelenti, hogy a lakosság 4,5 százalékának kellene elmennie vért adni.

ÉR.

Fotók: ÉR., Ács Helga