Generációkon átívelő pónifogat-szeretet
A Nagypál család 1993-94 környékén kezdett el komolyabban foglalkozni a fogatozással. Persze, már előtte is volt némi kapcsolat a lovakkal, sportlovaglás, illetve mezőgazdaság révén, valamint az idősebb Nagypál édesanyja lószerszámkészítő volt.
„Én először a díjugratással próbálkoztam, Kucsora István Aranyági ménesében kezdtem. Azonban az alkatom miatt nem nekem való, hogy megüljem a lovat, én egy kicsit gurulós vagyok. Ezután áttértem a fogathajtásra. Megyei és országos szinten is értem el kisebb-nagyobb sikereket. 1999-ben szálltam le egy kis időre a fogatról, majd 2010-ben döntöttem a folytatás mellett, akkor már elsősorban a fiamra gondolva. Először még nem is a versenyzés volt a fókuszban (hiszen nagyon sok anyagi és időbeli ráfordítást igényel ez a sport), de aztán Dominik kedvet kapott hozzá, így belevágtunk” – mesélte Zoli.
Dominik is kiemelte, ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a fogathajtásban, kell a megfelelő háttér – pénzben is, valamint felkészülésben is. Illetve mindenképpen kell hozzá két jó ló, jelen esetben póni is. A 14 éves fiú C kategóriában (ez az alapszint) versenyez, ehhez már minimum heti 4-5 edzés szükséges. Önmagában az, hogy ilyen fiatalon versenyez Dominik, nem ritkaság a fogatosok között, de átlagosnak semmiképpen sem mondható, a versenyek az ő kategóriájában inkább a 18-20 év felettiek vannak többségben. Azonban így is sikerrel állt helyt az ifjú pónifogatos.
„Makón volt a megyei döntő, amire nagyon sokat készültünk. Előtte volt Vásárhelyen, Csanádpalotán, Mindszenten és Algyőn előzetes futam, amelyeken egyre jobb eredményeket értem el. Két hét volt mindössze az algyői és a makói verseny között. Minden nap kimentem hajtani, még akkor is, amikor Apa nem tudott kijönni. Sokat segített még Fári János megyei elnök is. Ennek is köszönhető, hogy a megyei döntőn díjhajtásban első helyezést értem el, az akadályhajtásban pedig harmadik lettem. Így az öt verseny alapján megyei összetettben harmadik lettem, aminek értelmében kijutottam az országos döntőre. Azonban ez nem egyedül az én sikerem. Ehhez nagyon sok ember munkája, támogatása kellett. Az országos versenyen a Csongrád megyei csapat 11-ből a 6. helyen zárt. A C kategóriában ketten tudtunk felmenni a 3 főből, Karai Szilveszter és én. Szilveszter 28. lett, én 30.” – tudtuk meg Dominiktől, aki a jövőre vonatkozóan elmondta, hogy 2017-ben egy még sikeresebb évadot szeretne zárni. A fiú azt a reményét is kifejtette, hogy jövőre talán egy sokkal erősebb, több fogatból pónifogat csapat is összeállhat Csongrád megyében, így a küzdési vágy is megnőhet a fiatalokban.
Zoltán pedig most már szeretne kizárólag edzőként részt venni a felkészítésben, és a segédhajtói posztot inkább egy fiatalabb, kevésbé „gurulós” embernek átadni, hiszen a fiataloké a jövő.
A beszélgetés folyamán az is kiderült, hogy Dominik nemcsak a hajtásban jeleskedik, hanem a fújásban is. Makón Csikota József karnagy magán-zeneiskolájában is oszlopos tagja immár 6 éve. Dominik kürtbaritonon játszik, és az érettségi megszerzése után zenetanár szeretne lenni a fiú.
ÉR.
