Mi köti össze a hagymát a sajtóval?

Egy esti előadás arra is kiválóan alkalmas, hogy két egymástól teljesen független témáról is lehessen beszélgetni. A makói Szirbik Miklós Egyesületnek köszönhetően csütörtökön a Juhász Gyula Református Gimnáziumban és Szakképző Iskolában a szegedi Móra Ferenc Múzeum két munkatársát látták vendégül. Vukov Anikó Veronika néprajzos, muzeológus a hagyma gyógyászíti hatásait, Medgyesi Konstantin történész, igazgatóhelyettes pedig az 1944 és 1948 közötti időszak makói demokráciáját ismertette. Az utóbbi esetében a korabeli sajtót hívta segítségül az előadó.

– Az előadásomat néprajzos és orvosi szempontból is elmondtam, mivel doktor nem vagyok, így ezért dr. Kiss Zoltán főorvos kutatási eredményeit összegeztem a második részben – tudtuk meg Vukov Anikó Veronikától. A hagymát elsőként 1211-ben említi meg hazánkban egy írás, méghozzá Hagymás településnév kapcsán. Egész Európában népszerű növény volt, még a kolostorokban is előszeretettel termesztették. Nagy Károly frank uralkodó pedig olyannyira kedvelte, hogy még a földet is úgy mérték az országában, mennyi hagymát is érhet. Visszatérve a gyógyászatra, hogy pontosan milyen betegségek ellen is jó a hagyma, azt Vukov Anikó Veronikától itt hallja:

##audio:3373##

– Mivel makói származású vagyok, ezért mindig is borzasztóan érdekelt a város történelme, múltja, emellett a demokrácia szerepe is foglalkoztat, így összehoztam a kettőt, azt kutattam, milyen is volt a Maros-parti település a koalíciós években, vagyis közvetlenül a II. világháború utáni néhány esztendőben – vette át a szót a történész. Medgyesi Konstantin kiemelte: mindezt az akkori sajtón keresztül tette meg, így a Délvidéki Független Hírlap, ami egy polgári lap volt, valamint a Makó és Vidéke, illetve a harmadik, ami egy koalíciós újságnak indult, de később a kommunisták szócsöve lett, eleinte Csanád Megyének hívták, majd Makói Hírlap lett belőle – ezen újságok cikkei alapján dolgozott.

– A koalíciós időszak igen pezsgő időszaka volt a történelmünknek, így elengedhetetlen, hogy egy történész ne nézze át az akkori sajtót – folytatta a szegedi múzeum igazgatóhelyettese. Akkoriban főleg pártlapok jelentek meg az országban, így Makón is. Emiatt a független sajtóorgánumok szinte teljesen eltűntek, mert nem volt létjogosultságuk. Medgyesi Konstantin arr is megkértük, hasonlítsa össze az akkori újságírókat a maiakkal, íme:

##audio:3372##

Munkatársunktól. K.