Ady gondolatai egy rítusjátékban

„A rítus a szakrális játékból nőtt ki; a költészet a játékban született, és mindenkor a játék táplálta; a zene és a tánc színtiszta játék volt” – írja Johan Huizinga holland történész és talán ezzel a mondattal lehetne összefoglalni azt az élményt és előadást, melyet a Medve Színpad nyújtott csütörtök este.

A társulat főleg Ady Endre munkásságával, költészetével foglalkozik. Ezúttal egy olyan részét hozták el életútjának vásárhelyre, melyben a Dankó Pistával való viszonyát boncolgatják.

Színházi szempontból egy kicsit útkeresésnek tűnhet ez az előadás, hiszen a pódiumtól már eltér, de még nem a színház világa, hiszen verseket hallhatunk egymás után, zenével megtörve azokat, vagy aláfestésként megerősítve mondanivalójukat. A Rossa László megzenésítéséből született dalok, amik elhangzottak a darab folyamán, hol zongorán, hol hegedűn eljátszva emelték az est hangulatát. Az előadásban pedig valamilyen módon kibontakozott egy férfi és nő világképe valamint egy kicsit a viszonyuk is. De nem az ő kapcsolatuk volt a fontos, hanem az Ady által megfogalmazott gondolatokkal igyekezték megismertetni a nézőközönséget.

Az esti, bárki számára nyitott előadást megelőzte egy délelőtti bemutató is, ahol gyermekek foglaltak helyet a közönség soraiban. Hogy mennyire sikerült átadni számukra is ezt az elgondolkodtató színházi rítusjátékot, arról a darab egyik szereplője nyilatkozott: „Az előadásban nem is az a fontos, hogy értelem szintjén megkapjanak mindent, hanem a hangulat és az életérzés átadása a legfontosabb. És ha nem is tudják pontosan, hogy mit visznek haza magukkal, fognak rá emlékezni. Ha egyszer össze hozza a sors őket felnőttkorukban Ady Endre költészetével, talán másképp fognak majd hozzányúlni” – fogalmazta meg gondolatait Bánfi Kata színésznő.

RV