A legsúlyosabb örökség

A XX. század magyar történelmének egyik legnagyobb traumája a gulág és kényszer munkatáborokba elhurcoltak története. 1944-45 fordulóján a szovjet megszálló csapatok Magyarországról mintegy 600 ezer embert hurcoltak el a Szovjetunió, Ukrajna területére, ahol mezőgazdasági munkára, bányai kitermelésre, vagy építőipari tevékenységre kényszerítették őket. Ezek az emberek 1/3-a áldozatul esett a gulág táboroknak. Akik visszajöttek semmiféle kárpótlást nem kaptak, és titokban kellett tartaniuk életük ezen időszakát.

A konferencia nemzetközi volt, hiszen a magyarországi szakemberek mellett Romániából is érkeztek előadók, akik a Kárpát-medencére nyitnak rálátást, hiszen magyarokat nem csak országukból, hanem más államokból is hurcoltak el. Külön blokkot szenteltek az előadások sorában a németek kitelepítésére is, hiszen arányait tekintve a Magyarországról elhurcoltak fele német anyanyelvű, német származású volt.

Prof. Dr. Ö. Kovács József egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézet Legújabbkori Történeti Tanszékén oktat. A kommunista diktatúra erőszak-értelmezése a Gulág-történetek bevonásával témakörben tartotta előadását és elsősorban a traumáknak az utóhatásáról beszélt. Az 1980-as évek végén, de ’90 után is a félelem gyötörte mindazokat, akik hazatértek a kényszer munkatáborokból, amik a rabszolgamunkák világát jelentették. A professzor elmondta: „a diktatúrák legsúlyosabb öröksége, hogy akik túlélik még csak nem is beszélhetnek róla, így ez az elfojtott emlékezet körébe kerül. Napjainkban is jelen van az, hogy a 2000 után megjelent, úgynevezett „egyetemi tankönyvekben” is találhatunk olyan mellébeszélő, történelem meghamisító megfogalmazásokat, mint amik egy új civilizáció megjelenését jelentették, ezen rabszolgamunkán keresztül” – mondta el Ö. Kovács József. Ezt a sebesülési folyamatot, materiális, illetve lelki, mentális értelemben ábrázolta az előadó a jelenlévőknek.

RV