Helyén van a tudatban ’56?

Stefka István 1972-től a Magyar Rádió riportereként és szerkesztőjeként tevékenykedett, de dolgozott a Hét és a Híradó főszerkesztő-helyetteseként, majd megbízott főszerkesztőjeként, illetve a Napi Magyarországnál és a Magyar Nemzet főmunkatársaként is. 2007-től az Echo televízió híradójának főszerkesztőjeként, nem sokkal később pedig a Magyar Hírlap főszerkesztőjeként számos díjat söpört be. 2015. februárjától pedig a PestiSrácok.hu oknyomozó- és közéleti portál lapigazgatójaként dolgozik, jelenleg is.

A több riport- és interjúkötet szerzője a hódmezővásárhelyi Emlékpontban bemutatott Ötvenhat lövészárkai című könyvével azt próbálja üzenni, hogy 1956 emléke soha nem szabad, hogy feledésbe merüljön. A magyar nép akkor egyként fogott össze, hogy megmutassa, velünk senki nem szórakozhat. Itt az idő, hogy hazánk történelmének legjelentősebb momentumát a felnövekvő generáció is tisztán lássa és megértse.

A korábbi két könyve – Ötvenhat ötven éve, valamint Ötvenhat arcai – is ebben a témában íródtak. Ez a könyv, mely a hatvanadik évfordulóra született, az előző kettő újragondolása, kiegészítve néhány interjúval és kisebb novellával. Ezek a beszélgetések korábban sehol nem jelentek meg, és a könyvben megszólalók közül már többen nem élnek.

Nagyon fontos kérdéseket vet fel ez a könyv. „Legnagyobb fájdalom, hogy akár Regéczy-Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke, aki az előszót írta a könyvhöz, illetve Wittner Mária, aki az utolsó szó jogán szólal meg a könyvben, mind a ketten azt állapították meg ’56-ról, hogy nincs a helyén sem a tudatban, sem a történelemkönyvekben. Ezen kellene változtatni” – mondta el Stefka István, az Ötvenhat lövészárkai című könyv írója.

RV