A tarantula pókiszony ellen is jó

– Nagyon nem akartam eljönni, mert tartok ezektől az állatoktól, nekem elég, ha otthon a sarokban meglátok egy ártatlan pókocskát, s már kiabálok is a férjemnek, hogy tüntesse el, de a fiam mindenképpen meg akarta nézni őket – árulta el egy kicsit megszeppenve a pókokkal teli terráriumok között szombaton a makói sportcsarnokban Horváth Ferencné. Az asszony párjával és a 7 esztendős Márkkal érkezett, hogy megcsodálják a budapesti Németh József gyűjteményét.

– Még 1990-ben vásároltam az első madárpókomat, amit folyamatosan újabbak és újabbak, illetve tarantulák is követtek – árulta el a fővárosi férfi. Csak kevesen gondolnák, hogy Németh Józsefnek is van arachnofóbiája, vagyis fél, pontosabban félt a pókoktól. – Ezt úgy tudtam a legjobban leküzdeni, ha közelebbről megismerem az életüket, mára odáig jutottam ezzel, hogy nem félek a közelükben, de egy egészséges tartás azért van bennem velük szemben, hiszen még is csak veszélyes állatok – sorolta a gyűjtő. Azt azért hozzátette: azoknak a fajoknak, mellyekkel ő foglalkozik, nem halálos a marása, körülbelül azt érzi egy-egy támadás után az ember, mintha darázs csípte volna meg. Persze, ha valaki allergiás rá, akkor sokkal súlyosabb kimenetele is lehet egy marásnak.

– Nagyon körülményes a szaporításuk, pár milliméternyi kis utódaikkal nagyon sok gond van, ráadásul kannibálok, így külön is kellene tenni őket a szülőktől, de a párokat sem tarthatom sokáig egy légtérben, mert a párosodás után a nőstény szinte rögtön felfalná a hímet – folytatta Németh József. Neki megközelítőleg negyven madárpókja, illetve tarantulája van, s mintegy harminc különféle fajú. Emellett skorpiókat, hatalmas csótányokat, óriási szöcskéket is tart. Ezekből is hozott egy kis ízelítőt Makóra.

Az élő állatokon kívül preparáltakat is kiállított a sportcsarnok előterében. Az egyik legérdekesebb példány egy óriási Atlasz-lepke volt, mely a kiterített szárnyával akkora, mint egy leveses tányér. – Na, ezek sokkal szebbek és barátságosabbak, mint a pókok, szívesebben is nézegetem őket – tette hozzá Molnár Sándorné. Az édesanya csemetéjével jött el, aki már könyörgött is neki, mivel szeretett volna otthonra egy tarantulát. – A hörcsögnél még beadtam a derekam, de kizárt, hogy a lakásba pókot hozzon – állt a sarkára Molnár Sándorné. Az meg egyenesen megkönnyítette a helyzetét, mikor kiderült, hogy a kiállított példányok nem eladóak.

Munkatársunktól. K.