Világítótorony volt a huszadik század sötétjében

Istenért, emberért, szabadságért! Közelítések Mindszenty József bíboros pályaképéhez címmel tartottak tudományos konferenciát az utolsó magyar hercegprímás életéről, munkásságáról a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeumban.

A találkozónak egy évforduló adott aktualitását: október 30-án lesz hatvan éve, hogy Mindszenty kiszabadult házi őrizetéből, majd – mint Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője köszöntőjében fogalmazott – „olyan politikai, egyházszervezési és közéleti tevékenységbe kezdett, amely mind az ötvenhatos forradalom, mind az egyháztörténet újragondolásához fontos adalékokkal és szempontokkal szolgált”.

Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára a Nemzeti Kulturális Alap támogatta konferencia köszöntőelőadásában arról beszélt, Mindszenty József mindig saját hite és a nemzet érdeke szerint foglalt állást, legyen szó a tanácsköztársaság, a nyilasok vagy a kommunisták megítéléséről.

_{Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila}

Nemet mondott mind a jobb-, mind a baloldalhoz kötődő erőszakos rendszerekre, tevékenysége világítótorony volt a huszadik század sötét éveiben – mondta politikus, egyúttal hozzátette Mindszenty munkásságának kutatása fontos feladat, amelyhez magas színvonalon járul hozzá az Emlékpontban most megrendezett tudományos előadássorozat is.

Balogh Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Mindszentyről tavaly megjelent, mintegy ezerhatszáz oldalas kétkötetes monográfiája szerzője előadásában felidézte: Mindszentyt 1949-ben egy koncepciós per keretében életfogytig tartó büntetésre ítélték, azonban megromlott egészsége, idős kora és a Genfben akkor megrendezett nemzetközi találkozó hatására 1955-ben kiengedték börtönéből; 1956. október 30-ig Felsőpetényben őrizték. Amikor október 28-án Nagy Imre bejelentette az Államvédelmi Hatóság feloszlatását, őrzői szabadon engedték, másnap pedig egy katonai különítmény a fővárosba kísérte, a budai Várban lévő prímási palotába. Miután a Kossuth Rádióban beolvasták a miniszterelnök által aláírt rehabilitációs dokumentumát, négy napon át özönlöttek hozzá a politikusok és az egyházi személyek. November 3-án szintén a Kossuth Rádió közvetítette szózatát.

Miután az állam vezetői a szovjet támadás hírére elmenekültek, az országházra kikerült a fehér zászló, Mindszenty József az Egyesült Államok Budapesti Nagykövetségén kért és kapott menedéket. Itt volt egészen 1971-ig. A kezdeti időszakban a világ számos politikusához fordult felhívásaival Magyarország érdekében, később azonban már a követségről sem tudott érdemi hatással lenni az eseményekre. Mindeközben Kádár János őt az ellenforradalom fő programadójának kiáltotta ki, egyúttal azzal rágalmazta, hogy likvidálni akarta Nagy Imrét.

_{Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila}

– Mindszenty meg nem alkuvó ember volt – hangsúlyozta  lőadásában Szerencsés Károly, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi docense, hozzátéve, hogy a bíboros valójában politizáló főpap volt, aki lehetőséget keresett politikai nézeteinek érvényesítésére, ám mégsem volt igazi politikus. Egy kérdésre, miszerint miért nem fogtak össze a kommunisták ellen a demokratikus erők, Szerencsés Károly kijelentette: Mindszenty a mártírságig eltökélt ember volt, de nem politikus, míg a politikusok messze nem voltak a mártírságig eltökéltek és nem is volt köztük olyan, aki mögé ezek az erők felsorakoztak volna. A szétforgácsolt politikai csoportok felett viszont könnyebb volt győzelmet aratni a szovjetek támogatta erőknek.

Soós Viktor Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja Mindszenty József emlékiratait kutatta, amelyben a bíboros megrajzolta a pártállami vezetők portréit, leírta véleményét a földreformról és lejegyezte számos élményét és szubjektív meglátását is. Mindszenty Nagy Imréről szólva így írt: hős volt, tevékenysége tiszteletet érdemel, és ellentétben hóhéraival, ő tiszta maradt.

Janek István, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa előadásában arról beszélt: Mindszenty József ellenezte a csehszlovák-magyar lakosságcserét rögzítő egyezményt, sőt javasolta, hogy az északi állam adja vissza lakosaival együtt a felvidéki területeket Magyarországnak. Több politikusnál, sőt a pápánál is eljárt igazáért; felhívva a figyelmet az emberi jogok súlyos megsértésére és független bíróság eljárását követelte, melynek döntése nyomán az ENSZ határozatban rendezhette volna a helyzetet. Az előadó leszögezte: Mindszenty Isten ellen való véteknek nevezte a kollektív bűnösség elvét és annak alkalmazását.

_{Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila}

Sz. Nagy Gábor, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa a Mindszenty József elleni 1945-1946-os baloldali sajtótámadások kapcsán elmondta, Mindszentyt esztergomi érseki kinevezésére még nem reagáltak a lapok, november 1-jén kiadott pásztorlevele kapcsán azonban a politikába történő nyílt beavatkozással vádolták; a Szabad Nép és a Szabadság című sajtótermékek egyenesen reakciósnak kiáltották ki.  A november 6-án megtartott pártközi értekezleten már egyetértettek a résztvevők abban, hogy Mindszenty a népellenes reakció pártjára állt, és úgy vélték, hogy bár az egyház foglalkozhat a közélettel, mégsem helyes, ha a politikáról alkot véleményt, ezzel zavart okozva a hívek lelki életében. Az 1945 szilveszteri rádióbeszéde kapcsán sem kímélték: a baloldali újságok szerint a szószéket kortes-hordóvá változtatta; a Lúdas Matyi egy a bíborost gúnyoló karikatúrát is közölt

A konferenciát záró előadásában a Nemzeti Emlékezet Bizottsága doktorandusz kutatója, Gulyás Martin kijelentette: az egyház kritizálhatja az államszervezetet is, ha az szétfeszíti a társadalmat. Mindszentyről és a rendszerváltás után róla kialakult véleményekről szólva rámutatott: azok két csoportra oszthatók. Egyik részük elmarasztalták a bíborost politikai kinyilatkoztatásaiért: meglátásuk szerint radikális antikommunista hozzáállása az egyháznak kárt okozott, miközben azért nem alakulhatott ki jobboldali egység, mert Mindszenty egyik pártformáció mellett sem foglalt állást. A másik oldal viszont fellépését erkölcsi képet meghatározó viszonyítási pontként határozta meg és az államszervezetről alkotott bírálatában a jobbító szándékot látta meg. Gulyás Martin hozzátette: Mindszenty azt is hangsúlyozta, hogy a magyar nép ellensége nem az orosz nép, hanem a szovjet birodalom totalitárius szervezete.