Úttörő szerepet játszott az Elek család
A magát aktív kosárlabdaszakembernek, ám amatőr helytörténésznek és családtörténeti kutatónak valló Dr. Elek András, 1984-ben kezdett foglalkozni családkutatással. Elsőként felesége anyai és apai ágának járt utána, majd az Elek família históriájának felgöngyölítéséhez fogott hozzá. Az ötszáz oldalas könyv harminc év kutatását és történeti forrásait összegzi.
A könyv bemutatóján részt vett Dr. Miklós Péter történész, az Emlékpont igazgatója, aki elsőként méltatta az ezen az estén bemutatott könyvet, illetve levezette Dr. Elek András, valamint a könyv lektorának párbeszédét. Szenti Tibor író, néprajzkutató – a könyv lektora, a bemutatón pedig az író beszélgetőtársa – ajánlójában egy mélyen érző ember racionális, példát mutató teljesítményeként ír a szerzőről, aki a száraz tényeket remekül oldotta és tette olvasmányossá a szájhagyományok és a családról írott elbeszélések által.
A könyv bemutatóján a beszélgetést néha egy lágy dallam szakította meg, melyet Borsos Annamária zongora művésztanár és Zoltán Péter klarinétművész nyújtott át a közönségnek.
Az ELEK ősi magyar családnév, amely egészen biztosan személynévből alakult ki. Egyesek szerint a honfoglalás kori Velek nemzetségfő nevéből, mások szerint a görög Alexiosz (Alex) névből. Már az Árpád-házi királyok idején is elég gyakori volt, igaz akkoriban az Endrével azonosként is használták. Az egyik „legmagyarabb” családnévnek mondhatjuk, ugyanis egyetlen más nemzetnél sincs, csak a történelmi Magyarország területén fordul elő.
Hatalmas boldogságot és büszkeséget jelenthet a család ma élő tagjainak, hogy megjelenhetett ez a könyv. „Büszkeség az Elek család leszármazottjának lenni. Kíváncsiságot látok a jelenlévő családtagok szemében, hiszen először veszik majd kezükbe ezt az írást. Elsőként mindenki lázasan magát, vagy őseit fogja megkeresni, utána biztosan elolvassák és így megismerhetik az elmúlt háromszáz év Vásárhelyét, illetve a család szerepét a városban, ebben az időszakban” – mondta el Dr. Elek András, a könyv szerzője.
Az 1738/39-es pestisjárványt követően Elek András fazekasmester, aki a Hódmezővásárhelyen élő Elekek őse, a jobb megélhetés reményében – egy 4-5 éves karcagi tartózkodást követően – 1745 márciusában Vásárhelyre költözött két fiával és második feleségével. A könyv első része az eddig tartó időszakot tárgyalja. Ekkortól kezdődik ugyanis az Elek család 270 évre visszanyúló vásárhelyi fejezete. A reformátusvallású családfőt és fiait a dél-alföldi város első fazekasai között tartják számon, akik úttörő szerepet játszottak e jellegzetes vásárhelyi mesterség meghonosításában. A 19. századtól kezdtek gazdálkodni az Elek családok, szereztek mind több és több földet, és váltak Vásárhely gazdatársadalmának megbecsült tagjaivá. A 1900-as évek elején 36 Elek család élt a városban. A kötet bemutatja a szűkebb közösségért, a városért aktívan és odaadóan tevékenykedő vagy a hazaért harcoló, elesett családtagokat. Dr. Elek András nem hagyta ki a bűnöző életmódot folytató „betyár” Elekeket sem, és közölte a velük kapcsolatos adomákat és publicisztikai műveket is.
A szerző részletesen foglakozik a szűkebb család, a közvetlen felmenők életútjával, számos családi történetet, fotót és más korabeli iratot közöl az Elek családkönyvben. A kiadvány függelékében olvashatóak a nemesbikki, nagykaposi, sajószentpéteri és domaházi Elek „rokonságok” története, így téve teljessé a családi históriás albumot.
RV
