Megszületett a Szegedi Vadaspark első muntyákszarvasa

Kínai muntyákszarvas született a Szegedi Vadasparkban – adta hírül a Tisz-parti város állatkertje. A kéthetes jövevény szülei két németországi állatkertből érkeztek a csongrádi városba. Itt, Szegeden először született muntyákborjú.

A szülők különösen óvják a kicsit; napközben elrejtik az amuri darvakkal közös kifutójuk sűrű növényzetében, némi szerencsével azonban már a látogatók is megleshetik a tündéri apróságot.

A vadaspark beszámolója szerint a szarvasfélék ősi ágához tartozó állatok Kína és Tajvan szubtrópusi esőerdőiben, folyókhoz, vízfolyásokhoz közeli erdős területeken őshonosak. Gyümölcsökkel, magvakkal, gombákkal, rovarokkal táplálkoznak, s néha meg-megkóstolnak dögöket is.

Más szarvas fajokhoz képest apró – tömegük csupán 11 és 28 kilogramm közötti – testüket barnás szőr borítja. A hímek rendelkeznek kisméretű agancsokkal, de sok más kisebb szarvasféléhez hasonlóan, a szemfoguk is megnőtt – igaz nem olyan feltűnően nagyra, mint például a víziőzeknek.

_{Forrás: Szegedi Vadaspark/Endrédi Lajos}

A faj egyedei magányosan élnek. A nőstények „kegyeiért” nemritkán kemény vérre menő csatákat vívnak a hímek egymással. Agancsukkal ellenfelüket kibillentik egyensúlyukból, majd szemfogukkal sebet ejtenek a másik hím pofáján, fülein vagy nyakán.

A muntyákszarvasokat angolul, a „barking deer”-nek, vagyis ugató szarvasoknak is nevezik. A hím mélyebb zümmögésszerű, a nőstény pedig szűkölésre hasonító hangot ad ki.

Egész évben szaporodnak, a nőstények hét hónapos vemhesség után hozzák világra borjukat. A kicsinyük rendkívül gyorsan fejlődik, 2-3 hónapos koráig neveli csak az anyja, hat hónapos korára már el is kezdi önálló életét.

A faj nem számít veszélyeztetnek, sőt, Nyugat-Európa több országában, így Anglia és Franciaország erdeiben is meghonosodtak a vadaskertekből és az állatkertekből a múlt évszázadban elszökött példányok leszármazottai.