Az ELEK családok Vásárhelyen

1697-ben Savojay Jenő birodalmi fővezér, Zentánál nagy győzelmet aratott a török seregek fölött, így az 1699-ben megkötött karlócai béke értelmében a Temes-vidék kivételével egész Magyarország felszabadult.

Városunkba elsőként 1699. október 19-én Szabadszállásról tért vissza 12 jobbágy, családjával és jószágaival. 1701-ben már 163 adózó háztartásfőt írtak össze. A lakosság száma folyamatosan nőtt, főleg 1722-től – amikor gróf Károlyi Sándor lett a város földesura.  Az iparosok száma azonban nagyon kevés volt: 1701-ben csak 3 szabó és 1 csizmadia szerepelt az összeírásban, de 1720-ban is mindössze 12 családfő volt.

Az 1745-ös megyei összeírásban már 38 iparos neve szerepelt: 10 szabó, 9 csizmadia, 7 szűcs, 4 kovács, 3 molnár, 2 kötélverő és 1-1 takács, szíjgyártó és felcser. Még egyetlen fazekas sem volt, de Elek András ősünket Fazekas Andrásként írták be foglalkozása miatt! Az biztos, hogy jól döntött, amikor ebben az évben Karcagról Vásárhelyre jött, hiszen az egyik első mester volt itt. 1757-ben mindössze 50 évesen meghalt (1757), de fiai folytatták a szakmát. Vagyonos emberek lettek, mert negyven év múltán (1788-ban) is csak nyolc vásárhelyi fazekast tudtak összeírni, köztük a két ősünket – Andreas Fazekas Elek és Alexander Fazekas néven.

Elek Fazekas András, majd fiai az újutcai tizedben, közvetlenül a Kistó ér partján építettek házat és műhelyet. Az ősi ház a mostani Klauzál utca baloldali kis közében lévő mai 49/51 számú házak helyén volt.

Elek András (1732-1796) és Elek Sándor (1734-1803) egy napon, 1756 decemberében kötöttek házasságot – mindketten közeli szomszédjuk lányát vették el. Mi vásárhelyi Elekek valamennyien az Ők leszármazottai vagyunk.

Az 1800-as évek elejétől kezdtek gazdálkodni az Elek családok, szereztek mind több és több földet, és váltak Vásárhely gazdatársadalmának megbecsült tagjaivá. A fazekasságot a 19. században már csak egy Elek család folytatta, 1880-ig Újvároson.

Forrás és kép: dr. Elek András