Egy vásárhelyi tanár ötvenhatos emlékei

Gyulai József professzor előadásával folytatódott az 1956-os forradalom és szabadságharc helyi eseményeit bemutató rendhagyó történelemórák sora a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeumban.
Az akadémikus egy, az ötvenes évek kegyetlen rögvalóságát szemléletesen példázó történettel kezdte beszámolóját. Egykori iskolatársáról, az osztály legjobb latinosáról” Hegyi Mártonról, immáron egyetemi évei alatt kitudódott, hogy pap szeretne lenni, beállna a jezsuiták közé. Ez akkoriban súlyos bűnnek számított, így nemcsak az intézményből távolították el, de hamarosan kényszermunkára küldték. Mint később kiderült, a rabmunkások keze nyomán épült fel a Központi Fizikai Kutató Intézet, Gyulai professzor későbbi munkahelye.
A fizikus ezt követően a forradalom napjairól mesélt a hallgatóságnak. Ötvenhat őszén a Bethlen-gimnázium tanáraként dolgozott. Fiatal pedagógusként jó kapcsolatban volt tanítványaival, az iskolaigazgató Gyáni Imre külön fel is hívta a figyelmét, vigyázzon a nebulókra.
Elhangzott Gyulai József egyike volt annak a két oktatónak, aki ott volt október 19-én, a Bethlenben összeült diákparlamentnek. A professzor emlékei szerint egy sor követelés megfogalmazódott ott, kezdve a börtönök nélküli szocializmus igényétől a polgári demokráciáig.
Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila
Gyulai József óvta a diákokat akkor is, amikor a nemzetőrnek állt tanulói az iskola menzáján a dobtáras géppisztolyaikat, a „davaj-orgonákat” kibiztosítás nélkül támasztották a sarokba – megmutatta nekik, hogyan kell veszélytelenül tárolni a gyilkos fegyvereket.
Beszámolója szerint néhány nappal a forradalom kirobbanása után behívták tartalékos katonának a vásárhelyi laktanyába. November 2-án amikor végre eltávozhatott, elsőként diákjait kereste fel. Mint kiderült, a fiatalok akkor már a szovjet tankok elleni harcra készültek, géppisztolyaikkal. Gyulai professzor mérsékletre intette a reménytelen küzdelemre gyakorlatozó csapatot. Elmondta nekik, milyen büszke volt rájuk, amikor az Iván szobor ledöntésénél jelen voltak, utasította az ifjakat menjenek haza; jelezte, az országnak élve van szüksége rájuk.
Gyulai József Andrássy úti otthonukban hallgatta november 4-én reggel a rádióban Nagy Imre beszédét: ,,csapataink harcban állnak” – mondta a miniszterelnök, a gimnázium oktató azonban már tudta, mindez a forradalom végét jelenti.
A korábban zenésznek készült Gyulai József a zongorához ült, és megkomponálta gyászindulójának tételeit: A mű végül nem készült el teljesen. Évtizedeken át rejtegette, címet sem írt rá, csak dátumot, és csak jóval a rendszerváltás után, az Emlékpont magalakulásakor adta ki kezéből a kottát.