Modern ősasszonyok makói Naptánca

Archaikus hangulatot teremtő, összművészeti bemutató részesévé válhattak szerdán délután a Hagymaház Galéria látogatói V. Nagy Nándor hódmezővásárhelyi alkotóművész „Naptánc” című kiállításának megnyitóján.

Oláh Nóra – Makó

A Hagymaház aulájában ősi leleteket idéző ember- és állatalakok fogadják a belépő vendégeket, mintha rég letűnt idők éledtek volna fel, jelenkorunk számára címzett üzenettel. V. Nagy Nándor alkotásainak mágikus ereje és titokzatossága a megnyitó hangulati bevezetésénél is visszaköszönt: Heigl László zeneművész egyedi, az archaikus és a modern hangzást ötvöző produkciója – V. Nagy Lídia szavalatát „beépítve” – valóban szerves egységet alkotott a látvánnyal.

Feledy Balázs művészeti író is ezt a tudatosan választott társművészeti részletet emelte ki elsőként megnyitóbeszédében. További érdekességként említette azt is, hogy bár V. Nagy Nándor szobrászművészként mutatták be a közönségnek, az itt látható alkotások mégsem a köztudatban élő, tipikus szobrászati anyagokból, bronzból és kőből készültek, hanem agyagból – egészen pontosan samottos agyagból. A hódmezővásárhelyi múzeum restaurátoraként dolgozó alkotó ugyanis emellett keramikusművész, aki ráadásul még grafikusi arculatát is megmutatja ezen a kiállításon.

Az ősi matériával való munkálkodás és a régészeti kutatás iránti vonzalom összhangot teremt a szemléletében. A kifinomult anyaghasználatnak és felületalakításnak köszönhetően, egyszerre lesznek archaikusak ugyanakkor kortárs alkotások ezek a plasztikák.

Balról a második az alkotó.

– Még nem önálló egyéniségek, még egymásra vannak utalva, ezért jön létre a csoportba rendezés sajátos, feszültséget teremtő logikája – állapította meg Feledy Balázs a padlóra helyezett ősasszony-figurákról. – Ezek a különös, nyers felületű szobrok a földből nőttek ki, ezért a földön érvényesülnek igazán – tette hozzá.

A Naptánc-kultusz felszabadult lendülete és ünnepélyessége, az egyéni vonásokat még nem viselő figurák ábrázolása a grafikákon is nyomon követhető. A monotípiával és vegyes technikával készített képeken visszatérő elem a férfi és a női karakterek kiemelése – néhol egymással szembehelyezkedve, néhol pedig harmóniát alkotva.

A fekete-fehér sorozat elvontabb művei már a figurálisból az absztrakt felé való átlépését mutatják.

A művészeti író a méltatásában azt is megemlítette, hogy a Hagymaházban kiállított darabok újak, a Vásárhelyi Művésztelepen készítette őket alkotójuk. A kiállítással kapcsolatban megjegyezte azt is, hogy a Makovecz Imre által tervezett organikus térben válik még különlegesebbé ez a tárlat – amely egyébként november 9-ig várja az érdeklődőket.