Egy ötvenhatos vásárhelyi diák emlékei

Aranyossy Ildikó, a hódmezővásárhelyi Bethlen-gimnázium egyik volt diákja, a városi ötvenhatos megmozdulások egykori  résztvevője tartott rendhagyó történelemórát a Németh László és a Liszt Ferenc iskolák tanulóinak az Emlékpont Múzeumban.

Szólt az 1956. október 16-án, a szegedi egyetem bölcsészkarán megalakult Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségéről, majd a nyomában három nappal később összehívott vásárhelyi diákparlamentről is. Elhangzott, a Gyáni Imre igazgató vezette gyűlésen a kötelező orosz nyelvoktatás megszüntetése mellett, olyan a rendszer egészét érintő, azt nyílt kritikával illető politikai igények is megfogalmazódtak, mint például a szovjet csapatok azonnali kivonása, de indítvány született arról is, hogy a hazai uránkincset annak valós értékén értékesítse Magyarország a szovjeteknek.

Az október 23-i fővárosi eseményekről Aranyossy Ildikó – aki ekkoriban mindössze tizenhét éves volt – a rádióból értesült. Szavai szerint az Egmont-nyitány azóta is a forradalom örömét idézi fel benne.

_{Forrás: Emlékpont/Arany-Tóth Attila}

Az október 26-ai vásárhelyi eseményeknek már aktív részese volt: mielőtt a Bethlen iskola diákjai megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát, ő volt az aki elszavalta a Nemzeti dalt. Elmondása szerint a szabadság szele ott, akkor mindenkit megérintett;  komoly nyomás alól szabadult fel mindenki lelke.

Jelen volt – immáron teljes családjával – az Iván-szobor ledöntésénél is. Mint mesélte, egy tűzoltóautóhoz kötött kötéllel távolították el az emlékművet a talapzatáról, majd át  is vonszolták vele a város néhány pontján.

Ivánt végül a pártbizottság munkatársai mentetették meg a népharagtól; egy teherautóval elvitték az utcáról.

Elhangzott még, Aranyossy Ágostont – a vásárhelyi gyógypedagógiai oktatás megteremtőjét, Ildikó édesapját – nem sokkal később beválasztották a városi forradalmi bizottságba, ám annak tagjai november 4-én hiába érkeztek meg a kialakult helyzet rendezésére a laktanyához, már nem engedték be őket. Ekkor már tudható volt: leverték a forradalmat..

_{Forrás: Emlékpont/Arany-Tóth Attila}

Az iskolában novemberben nem volt tanítás és a karácsony is szomorúan telt, sőt a diákbál is elmaradt az érvényben lévő gyülekezési tilalom miatt – emlékezett vissza az asszony.

Elmondta azt is, tavasszal, közvetlenül a francia írásbeli érettségi előtt őt és tizenöt diáktársát behívatták a gimnázium irodájába, ahol egyenként közölték velük: nem tanulhatnak tovább az ország egyetlen felsőoktatási intézményébe sem.

Három évig próbálkozott az orvosi egyetemmel –  kiváló eredménytelenül. Mint mondta, amikor a szegedi Patológiai Intézetben asszisztensként végül sikerült elhelyezkednie, és ott találkozott a vele egykorú orvostanhallgatókkal, zokogás rázta vállát.